Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Dénes György - Négysorosak

Cseresznyefa Cseresznyefa. Elnézem vézna testét: terem-e még jövőre cseresznyét? Szikes földre vetette árva sorsa, virágba borul így is - haldokolva. Rétek ölén Rétek ölén, a tűző nap alatt szénát takarnak lányok, asszonyok, lábuk körül fullánkos láng lobog, s a lángfolyóba lépnek hallgatag. Hazajöttem Hazajöttem s hajdani arcom nem találom. Itt kísértett, de már sehol se látom. Nézek az égre: kihűlve leng az ég. Hajlok a földre: nem sóhajt több regét. Egyedül Erdei tisztás. Fény. Gyűszűvirág. Frissen lakkozva ringanak a fák. Fekszem a fűben boldogan, hanyatt, harmatként hull rám minden pillanat. Negyvenen túl Már nem előre, hátra nézegetsz, a régi tavaszt jobban érezed. Lázak? Remények? Semmi sem örök. Az lesz a fontos, ami eltörött. Hol vagy Hellász? Törötten, mint egy gálya, ógörög, csak hányódom, s a tenger zúg, hörög. A messzi partot ciprusok szegik, ködök takarják Hellász hegyeit.