Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Dénes György - Négysorosak

Panasz Anyám halott, apám rég megtagad, már nem tehetem, amit nem szabad. Testem lehúz, a lelkemen bilincs, visszakívánom gyakran, ami nincs. Az ösvény nincs sehol A lélek erdő, ősi rengeteg, ahol eltévedt kisgyerek szepeg. Mohos odvából huhog a bagoly, alkonyodik, s az ösvény nincs sehol. Te voltál erős Te voltál erős, jó anyám, nem én, te nem borongtál éteri zenén, komor sziklaszál voltál, hallgatag, a végzetisten talpai alatt. Hal a homokkőben A homokkőben a lét emléke él: egy őskori hal finom művű váza. Most fölsajog félmilliárdnyi év: lét a nemlétet fennen magyarázza. Emberi színjáték Mennyi álrészvét, sunyi bizalom. Mosolygok rajtuk, magamat csalom. Mosolygok, bárha fogam csikorog, olyan ez, mint a halnak a horog. Magad rabságában Magad börtönét rakta annyi éved, magaddal lett a börtönöd sötétebb. Rácson szendergő árva csillagok, szánjátok meg a gyötrődő rabot.