Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Dénes György - Zöld vizek örvényében

Zöld vi^ek örvényében Tehetetlenül verődöm égen-földön, isten arcán, fuldoklok vad, zöld vizekben, dől már a halál belőlem. Nincs remény, s ha volna sem kell, kibékültem az istennel, az ördöggel, az emberrel, fölötte állok a kínnak, koldusa már álmaimnak, koldusa már emberségnek, szerelemnek, csalódásnak; mint halálra rugdalt állat, nyüszítek a rengetegben. Mért születtem, mért örültem, mért hittem a hihetetlent? Mért akartam akaratlan? Mért bújtam a halál elől sebzett vadnál őrültebben? Ki vezet az idők partján, ki fogja elgyávult kezem, ki mutat a csillagokra, kiért nyűvöm az életem? Ki szól rám a végtelenből, csillagmezők sűrűjéből, évmilliók gyűrűjéből, piramisok holt kövéből, 33