Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Dénes György - Zöld vizek örvényében

Akropolisz romjaiból? Hol a lélek, a sosem volt, melyet hittem, az az égbolt, melyet anyám feldíszített s nézte boldog borzongással? Hol a mesék rengetegje, aranyalma aranyágon? Mért futottam úgy utána olthatatlan szomjúsággal? Állok most már béna hittel, sem örömben, sem bánatban, úgy látom már régi arcom, mint árnyékot a patakban, elmosódva, felmerülve, haldokolva holdas éjben; mintha mással történt volna, amit egyszer már megéltem. Emberek közt élek - mégis távolabb, mint az Orion, behunyták már a lelküket, mért is nyúlok kezük után, idegen már az én kezem, az ő szemük is idegen, fényevesztett, fakó tükör, nem látják a poklot bennem, hogy látnák hát meg a mennyem. Botladozhatok közöttük, meg nem állnának egy szóra, kár is volna esdekelnem. Csak belülről hallom egyre vak folyónak mormolását, hollószárnyak suhogását. (Az idő börtönében, 1970) 34