Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Hanka

De ha kijön a rengetegből, kerekre tágult szemmel eldől. Nem tud betelni a csodával, hogy még van rét, és van madárdal. 5 rohanna, futna ő is arra, a felismert „kell" visszahajtja: Hogy majd örökre elhagyhassa, csörtet vissza a vérbe, gazba. Látod, Hankám, én így élek. A sok igen s nem majdnem szétvet. Szerelem, pisztoly, bűn és érdem. Lázadás, törvény, s nincs ki értsen. Szeress érte, s tán ne szeress mégsem. (Mogorva csillag, 1963) 265