Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Részlethalál

M Kés^lethalál Eltűntél, s valami mégis utánad lök. Ö, nemcsak erős szálú hajad s melled miatt, de hirtelen a semmiből hazajáró apám s bátyáim miatt is, a holdvilágnál kendert csapó asszonyok, a kigyúlt talpú katonák, a derekam húzó pisztoly, vállamat húzó két karod: a múltam miatt is. A frank paraszt eladta magát rabszolgának, „.. . szabadságomról lemondva a magam elkötelezését határoztam el. . a végső döntés előtt rájött végső tulajdonára. Azt hiszem, ez volt az első tudatos halál. Aztán feladta emlékeit, meghalt másodszor is. S így hal meg az ember minden lezárt emlékével. Csak az én emlékeim élnek, emésztenek, morognak örökké, csak én nem tudok meghalni s feltámadni új emlékbe lépve. Az én emlékeim egymás határait nem ismerő lila savak, a föld alatt tudatlan keveredő alvadék elemek, jód, arzén, irídium egymásba nyitnak, mint a szomszédok, jó estét, hogy vagy, 266