Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Mogorva csillag

lefittyen ujjad, hegyes a csontvég. Hiszem is, nem is síri nyugalmad. Te úgy dolgoztál, ahogy a fák is csak nőni tudnak, a patak folyni. Nem volt meg benned a derűs többlet: sose tanultál meg mosolyogni. Sosem nótáztál, táncod se láttam. Csodált a gyermek, megért a férfi : Azt hitted, hogy a családodért élsz, de nem is tudtál magadnak élni. Mogorva csillag, apám, bocsáss meg, bocsásd meg zordon kegyetlenségem, de hogyha téged beszéllek, mondom magam is, a te életed élem. Az lettem én is, mogorva csillag, testem parancsol írnom, elégnem, víg ösztönökkel nem szaporodtam. Apám, örököd nehéz, de élem. (Mogorva csillag, 1963) 259