Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Credo ut intellegam

Ä Credo ut intellegam (részlet) 2 Kijött a helyzet, őslény a partra, hozza a versem csészeajka. Eljött az idő a versírásra. Kizöldült mérgem, mint a sáska: hogy a víz el ne bontson-hordjon, hogy a magas ég rám ne rogyjon, hogy a halál ne üljön mellém, ragyogjon szépen merész elmém. Ősállapotban el ne vesszek, hogy gyönyörűn kiteljesedjek: A szavak megint rendbe állnak, csikorognak és trombitálnak, megkínoznak és élni hajtnak. Szavak, nem: sorsok, szóhatalmak. Szavak: epevad szegénységünk. A szikrázó csoda, hogy mégis élünk. Sorsok: a Tőzsér-had furcsa népek. A Sándorok: vértolulásos szenvedélyek. Sérelmeik, jaj, nagy a számlám, ökölnyi lyuk dédapám koponyáján. Csendőrbokszerek, s nagy ónosfák, s e vadságból kizengő bikanóták. Sorsok: dacos bátyáim lenn a földben, hátot háthoz vetnek, ha bicska zörren. Jani, kinek sírjánál cigány húzta, kinek halálával utolsót szólt a puszta. Sorsok, melyekből sorsom épült. 260