Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Bábi Tibor - Magyar baka sírja felett

Magyar baka sírja felett Senkinek hadat nem üzent, érdemj eleket nem kívánt, se babért, se hősi halált. Parancsra ment, parancsra lőtt. Nem tudta, ki az ellenség, meghalt, és nem tudta miért. Itt nyugszik most e rög alatt, itt porlad - kilenc éve már -, s apja, anyja nem tudja hol. Sírját benőtte már a fű, a korhadt fejfa leroskadt. - Magyar volt. - Feledjük el őt ... ! (Ez a te néped, 1954) 134