Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Gyurcsó István - Hazajöttem

Hegyek tövén lágy szellő simogat. Tiéd a kéz, Tiéd, mely arcomat, hajam hullámát féltőn öleli. Meghajtom fejemet köszönteni és megköszönni üdvözlésedet. Köszönteni meghajtom fejemet. Hegyek magasán a tengerszemek, s bennük a csillogás Te vagy nekem. Ó fogd meg tétovázó két kezem, s vezesd az útra eltévedt fiad. Fogjad két kezem. Nem a gyávaság, hiányod űz Feléd, a dobbanás szívem közepén, hogy kellesz nekem; mint ifjúnak a féltő szerelem és mint gyermeknek az édesanya. Elhagytalak hányszor. Tőled messze próbáltam, hogy szívem megszeresse idegen földnek idegen porát: hiába volt, nem leltem otthonát a szerelemnek sehol kívüled.