Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Gyurcsó István - Hazajöttem

Ä w Visszajöttem. Ó ölelj magadhoz! Gyöngeségben erősíts a harchoz, hogy helyrebillentsem a mérleget. Haraptak véres háborúk, ebek, Téged is, Hazám - de meggyógyulunk! - Ifjú menyasszonyát a vőlegény fölkéri párnak, nászúk éjjelén. Alázattal kérlek meg én: Hazám! Emelj magadhoz, túl a Nagy Krivány, a Tátra fölé, hogy zengjem dalom. Szép szőke hajad búzatengerét, koronáját, a hegyek fenyvesét, méhed aranyát, a széngyermeket és az embert, a teremtő kezet: ó engedd meg, hogy én daloljam el! Dalolhassak, mint énekesmadár. Gyermekeidnek örömén, baján nyitva tarthassam figyelő szemem. Riadót fújni is engedj nekem, harsonát, ha már a lant nem segít. - Hazajöttem: Ó ölelj magadhoz! Mutass utat a további harchoz, hogy önmagamban győzzek a bajon; mert a győzelmet nagyon akarom. Itt akarok lenni ember, magyar! (Anyám mosolyog, 1955) 108