Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság
Ifjúságból elégtelen
egy pajtásával. De hát mit lehet csinálni — ugyebár —, ha szeretik egymást a gyerekek? Végeredményben minden lánynak férjhez kell mennie egyszer, ez a dolgok rendje, vigyázzon rá az ura. Természetesen jobb lett volna, ha tapasztalt, idősebb vőlegényt választ, ezekhez a süvölvényekhez nincs az embernek bizalma, azt hiszik, a szakáll teszi az embert, a farmernadrág meg a bendzsó. Bizony, bizony... ők ebben a korban (mármint apám és a bácsi) egészen mások voltak. No de azért nem panaszkodhat, a fiú elég ambiciózus tv-teohnikus, úgyis bevonul katonának. Amíg leszerel — ugyebár —, sok minden történhet. Egy szó, mint száz, örülni kell, hogy úgy van, ahogy van, lehetne rosszabbul is, csak körül kell nézni, az ember látja a mai erkölcsöket — ugyebár ... Apám barátja és szövetségese ekkor észrevette, hogy akasztott ember házában emlegeti a kötelet, gyorsan köhögni kezdett, olyan rohamot kapott, hogy majdnem belefulladt saját tapintatosságába. Apámról közben lerítt az irigység, hogy kebelbarátja nemzette világra ezt a leánycsodát, nem pedig ő. No de miután apám szintén a tettek embere, nagyon is megfelelt neki a sietség, csakhogy mivel ő a formaságok embere is, kis ideig úgy csinált, mintha a felkínált lehetőségeket meg kellene még fontolnia. Elgondolkodva rágta alsó ajkát, ami nála az aktív mérlegelés jele, nyomós érvekkel hozakodott elő, hogy hát az ilyesmi nagyon is nagy áldozat, és egyáltalán nincsen meggyőződve, elfogadható-e. Felelősség meg tehertétel és így tovább. Amíg így viaskodott lelkiismeretével, a bácsi szapora beszéddel döngette az immár kitárt kaput. Olyan hévvel beszélt, hogy szinte magam is kíváncsivá váltam, milyen is lennék vajon Csiri-kúra után. No de végül is ki-ki elérkezett mondókája végéhez, hajrá, csomagolni kezdtünk, szaladtam anyámhoz, Zsófi nagyihoz, összekapkodtam a holmimat, itt is, ott is volt valamim. Jött a lelki fröccs meg a szent beszéd: „Aztán ne valljak szégyent veled!", „Embereid meg végre magad!", „Nem vállalok többé felelősséget a cselekedeteidért!", „Nem sok 93