Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

nyugovóra azzal a tudattal, hogy egy fiatal lányt magára hagytam az éjszakában. Ez szépen hangzott. A mi srácaink nem tudnak így fogalmazni. Szia, Boris ... pofia be ... ne zörögj, kis anyám ... micsoda klassz dumcsid van ... Pfuj! Még Gabi se tud ilyen szépen főzni, pedig ő még a strandra is könyvet cipel tranzisztor helyett. Iván ... így hívták... Iván enyhe „brechtre" nyíratta a haját, és úgy viselkedett, mint az „Ármány

"-ban a nagyherceg. — Tudja mit... — mondtam végül. — Ha igazán segíteni akar, hívja fel az anyukámat. Szolgálatban van ... Remélem, hogy igazat hazudok. — Na végre valami okos ötlet! — szólt, és készséggel eleget tett a kívánságomnak. És megmondtam a telefonszámot, az anyukám beosztását is. Mielőtt tárcsázni kezdett, még egyszer teletöltötte a poharakat. — Ezt az anyukája egészségére ürítjük. Anyukám egészségére igazán illett koccintanom, de azt gondoltam, hogy anyukám sakkal egészségesebb lenne, ha nem innék annyit. Meglehet, ki is mondtam. Kezdtem nagyon jól érezni magam, és tudtam, milyen sikerem lesz a lányoknál, ha elmesélem a heccet. Borzasztó elégtételt kaptam — örültem, hogy nem tartottam velük a borozóba. — Helyes kislány maga, Boriska — mondta Iván, és tárcsázott. Bal karjával átölelte a vállam. Közben az előszobaajtó magától becsukódott. Elhúzódtam, észrevette. — Ne féljen, nem bántom! Segíteni akarok. Keresem az anyukáját. Tesz ilyesmit egy rossz bácsi? Illatos a hajad, kislány! Mivel mosod? Különben ez nem is samponszag! Ez... tej szag! Ifjúságillatot árasztasz magadból, gyerek! — minden átmenet nélkül kezdett tegezni. A vonal végén nem jelentkezett senki. — Isteni a szád, olyan, mint Júliának... Láttad már színpadon Júliát? Én alakítom Rómeót... Illetve ... alakítottam! Elszállt felettem ez a szerep is, mint ahogy elmú44