Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

gyot sóhajtott, és ez olyan volt, mint pont a sok kérdőjel után, vagy akár felkiáltójelnek is beillett. Mit lehet csinálni?! Ilyen világ van, és kész! Ha van időm és kedvem, megmondom neki, hogy mit kellett volna tennie kezdettől fogva, de ebben a helyzetben értelmét vesztette minden bölcsesség, valóban azon kellett törnöm a fejem, hogy ezek után mi a teendő? Bevásárlótáskám fent maradt a lakásban, s benne a vacsorának való. Jani megszokta, hogy terített asztallal várom. Egész nap kint dolgoztak valahol a Dunán. A vízen mindig megerőltető a munka. A csónak ring, erős légáramlatot sodor magával a szél... a rendező ideges... a színészek szintén. Ilyenkor Jani mindig holtfáradtan jön haza. Mit lehet csinálni? Ugyanarra a véleményre jutottam, mint az öregasszony. Ilyen világ van, és kész! Gyurika keservében elrohant, én meg ahelyett, hogy utána rohannék, a férjemre gondolok, aki végeredményben felnőtt emJber, meg egyébként is ... mintha pocakosodna ... A néni elindult az autóbuszmegálló felé, tömött táskája húzta a vállát, átvillant az agyamon, hogy segítenem kellene, de azt mondtam, hogy én még körülnézek, és elindultam az ellenkező irányba. Bizonyos voltam benne, hogy a fiú elbújt valahová, ós rejtekéből figyel bennünket. Akkor pedig nem jön elő, amíg látókörén belül vagyunk. Hogyan is járhatnék túl az eszén? Bárhova megyek, bárhol húzódom meg, Gyurika szeme előtt vagyok. Nincs más megoldás, fel kell ülnöm a buszra, hogy a fiú hazamehessen. Azután majd felhívom az anyját telefonon, és beszélek vele. A nénit utolértem a megállónál, szerencsémre, mert a pénztárcám és a bérletem is bent maradt a lakásban. Miután előkotorta az aprópénzt, és megváltotta a jegyünket, megvigasztalt: — Ha megéhezik, majd hazamegy! Jani még nem volt otthon. Ez idegesített. Sürgősen csillapítóra volt szükségem. A gyomrom is fájt, dél óta nem ettem egyebet, mint Gyurikával a fagylaltot és néhány ha287