Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

nak el? De ezek úgy vannak, hogy sem együtt, sem egymás nélkül... Mintha már a marakodás is hiányozna nekik, mintha abban is gyönyörűségüket lelnék. És még azt merik mondani, hogy a gyerek kedvéért tartanak ki. Ugyan már, hát mi haszna van ennek a szerencsétlennek az ő kitartásukból? És most még rosszabbodott a helyzet, mióta a lányomat fényképezik. Nem szereti az ura, felhánytorgatja, hogy miért vállalt ilyen foglalkozást. Hát nem mondom, én sem ilyesmiért imádkoztam az Istenhez, de ha már elbabrálta a diplomát, csak nem állhat ki velem a piacra almát árulni?! De a vőm ráfogta, hogy azért jó neki ez a munka, mert ennél nem kell gondolkodni. Ehhez nem kell ész, csak láb kell, ezt mondja, és még hozzátesz valami ordenáréságot. Igaz, a lányom sem marad veszteg, te meg ott szerzed a muzsikádat, ahol találod, feleli. Ilyeneket vágnak egymás fejéhez, pedig hát az én lányom letette volna a felvételi vizsgát, nem igaz, hogy nem volt elég esze, csak éppen nem arra használta, amire kellett volna. Az öregasszony hirtelen elhallgatott, és figyelni kezdett, én is felfigyeltem, s mindketten gyanúsnak találtuk a csendet, ami körülvett. Az idős asszony az ajtóhoz rohant, feltépte. Gyurika ott guggolt a földön és hallgatózott. Kétség nem férhetett hozzá: minden szót hallott, mindent felfogott, de nem beszélt, nem kérdezett, sápadtan nézett a nagyanyjára, az meg vissza rá, bámulták egymást, mint macska az egeret, mielőtt bekapja, mint egér a macskát, mielőtt a macska nekiugrik ... Csak éppen azt nem lehetett tudni, hogy kettőjük közül melyik a macska, és melyik az egér. Mindössze néhány másodpercig tartott ez a fura állapot, Gyurika ocsúdott fel hamarabb. Felugrott guggoló helyzetéből, a lépcsőházba vezető kijárathoz rohant, szinte kiszakította az ajtót a rámájából, futott és futott lefelé a lépcsőkön, eszébe sem jutott a liftet felhívni, mint máskor, ha sürgős dolga akadt, vagy lecsúszni a korláton, ami szintén elég gyors közlekedés volt számára kevésbé izgalmas pillanatokban, végül már csak cipőjének kopogása 285