Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

— Mennyi pénzed van? Olyan, amihez becsületes úton jutottál? Gyurika kinyitja szép, piros ibortárcáját, amit Párizsból hozott neki apu. Lehet benne vagy ötven korona. — Honnan van ennyi pénzed? — De hiszen mondtam. Aputól meg anyutól, meg Lili nagyi is adott, és Klári is. Megígértem nekik, hogy nekifekszem a tanulásnak. Meg szülinapom is volt. A nyolcadik. — És azzal a pénzzel mit csinálsz? Tudod, amit „úgy" szerzel? — összegyűjtöm, és ha nagy leszek, szervezek egy bandát. •— És otthon mit mondasz, hol szerezted? — Nem mondok semmit. Eldugom. — Hova? — Hogyne! Hogy eláruljon. — Tudod mit? Nem is érdekel. Nem szövetkezem tolvajokkal. És a fagyit sem engedem, hogy kifizesd. — Miért? — Elsősorban azért, mert én hívtalak meg. Másodsorban, nem vagy szimpatikus nekem. Különös nézeteid vannak a becsületről. Pici Gyuri bámul, bámul, elgondolkodik, azután belenyugszik, hogy megmarad a pénze. Afelől kezd érdeklődni, hogy mik a további terveim vele. — Hazamegyünk. — Hozzánk? — Hát hány otthonod van? — Öregmamánál is szoktam lakni, amikor anyuék elmennek valahova, vagy nincs idejük velem törődni. — Hozzátok megyünk. — És elmondja, hogy mi történt velem? — A karmolás a homlokodon beszél helyettem. — Mondjuk azt, hogy elütött egy autó. Eingem már elütött egyszer egy autó. — Szülőknek hazudni mindennél nagyobb bűn. 279