Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

előtte, hogy nős vagyok, van egy fiam, és hogy nincs szándékomban őt feleségül venni. Lizzie védőbástya volt az idegenben, menedékhely, felbecsülhetetlen érték. Megóvott az esetleges jóvátehetetlen lépéstől. Az én szakmámban až ilyesminek mindig ki van téve az ember. Prága—Pozsony kocsival négyszáz kilométer. Mi ennél sokkal hosszabb utat tettünk meg. Bár az első percben meghökkentett Nina vallomása, később kezdtem kedvező színben látni őt. Más asszony hallgatott volna, hímez-hámoz, ha meggyanúsítják, tagad. Nina nem ezt tette. Kutatni kezdtem az ismerősei között, ki lehet az, aki ennek a Ninának megfelel. Akinek a kedvéért vörös parókát visel? Kétség nem fér hozzá, hogy létezik ilyen alak. Én ki nem állhattam a vörös hajat, ezt tudta, és ha másra olyan jól emlékezett, miért felejtette volna el éppen ezt? Mindenesetre a saját kelepcémben fogott meg, ezt vállalnom kellett, ha időközben módosultak is a nézeteim. Vagyis hogy ... megöregedtek, mint a szívem, a májam, az idegrendszerem. A hosszú haj — annak idején — elvi álláspont volt a részemről, éljen a természet és a természet törvényei, kiabáltam. Igen ám, csakhogy más szabályokat alkalmaz az ember a gyermeke anyjával szemben, és más szabályokat a saját anyjával szemben. A gyermek és a férj szemével nézve nem módosul semmiféle rend, ősi ösztönök uralkodnak, elsősorban az önzés, csakis magának akarja azt, ami az övé. Klári tíz évvel fiatalabb anyámnál, egy boldogtalan szerelem miatt évtizedekig nem ment férjhez. Nem respektálta a társadalmi korlátokat, úgy élt, ahogy akart, keresett, költött, öltözködött, utazott, és rövidebb-hosszabb lejáratú kapcsolatokat kötött. Imádom Klárit, a legjobb barátom, nagyszerű ember, okos asszony, józan fej, de kikérném magamnak, hogy anyám vagy a feleségem hasonló életet folytasson. Nem tehetek róla! így van. Az anyám és a gyermekem anyja nem engedheti meg magának azt, amit más nőknél természetesnek tartok. Ismét elkalandoztam a lényegtől, hiszen a fiamról kell beszélnem, Gyurikáról. Tulajdonképpen azért ülünk most 274