Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

pen vágja. De nem! ö nem volt olyan „kaliber"! ö szavakkal is tudott pofozni. — Neki sem mindegy, fiam, a gyereke egészsége, csak belőle egyéni módon buzog elő a boldogtalanság. Számomra szokatlan módon, de azért megértem. Sokkal jobban, mint ő saját magát. Mert nekem sem mindegy a te komiszságod, fiam. Túlságosan emlékeztetsz >az apádra. Igaza van a feleségednek, megnősültél, vállald! Egyebet egyelőre úgysem tehetsz, mint hogy lemondasz a saját örömeidről. Majd később, ha gondoskodol róluk, hozzájárulsz a háztartásomhoz, lesz saját lakásod, ahol te fizeted a lakbért, gázt, villanyt, szóval, ha benőtt a fejed lágya, édes fiam — Lili felemelte a hangját —, ha tudatára ébredsz a felelősségednek, amit vállaltál, akkor majd oda mégy, ahova akarsz, akkor, amikor akarsz, vele, nélküle, az ő dolga. Tűri nem tűri, elintézitek. De amíg rám vagytok utalva, te éppen úgy, mint ez a csecsemő, addig ebben a házban én parancsolok! És addig az történik itt, amit én akarok. Megértetted? Most pedig eredj szépen a másik szobába, gyújts rá egy cigarettára és gondolkozz! Nina megeteti a kicsit, rendbe szedi magát, és veled megy. Remélem, éjfélre itthon lesztek, akkor következik a következő szoptatás. Közben majd teát adok a gyereknek, ha sír. Gyuri úgy állt az anyja előtt mintha megbénult volna. Csak állt és bámult. Egy ismeretlen Lili bújt elő a földből, és megbabonázta őt. Mikor aztán oszlani kezdett a varázs, Gyuri szép lassan oldozni kezdte a nyakkendőjét, levetette a kabátját, mellényét, rágyújtott egy cigarettára, leereszkedett a fotelba, és oltári nyugalommal kijelentette: — Sehová sem megyünk! Maradunk! — Csak ennyit mondott, de ezt nagyon határozottan, és valamilyen fenyegetőzésféle is megbújt a nyugalma mögött. —- Itt maradunk! — ismételte Klári felé. — Nem vagyok hajlandó parancsszóra mulatni. Ninának nincs rendben a haja, ki van sírva a szeme, kötelességei vannak. Oké... maradunk! — Ejha! — kiáltott fel Klári. — Ejha! — kiáltottam én is. — Hallottátok? — Hallottuk — válaszolta Klári. — Nem vagyunk sü249