Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

Láttam, valami ilyesmire vár ^zes -gyülekezet, csak azért is a harmadik lehetőség mellett döntöttem. Szorosra haraptam a számat, nehogy egy szó is kicsússzon rajta, grimaszt vágtam apám gyerekei felé, és azt gondoltam: Ugyan, apafej, ne adjuk itt a nagyot. Mikor akartad te szívből, hogy bejáratos legyek ebbe a diliházba, melynek kapuját ez az Anna nevezetű nylonkarvaly őrzi, mint az inkák kincsét, nehogy saját magzatjai kevesebbet kapjanak az atyai szirupból? Amíg nekem ilyen badarságok kergetőztek az agyamban, Anna mama a madár letört csőrét megkísérelte viszszailleszteni eredeti helyére, és azt mondta: — A saját lányával sohasem beszél ilyen szépen! Na ja. Ezt már meg kell szokni... — és a csorba madarat szimbólumként emelte a magasba. — Öt évig állt a helyén ... — Pedig szép jány, kár érte! — jelentette ki Mari nagyi, amiből arra lehetett következtetni, hogy majdnem olyan gondot okozok neki, mint Anna mamának a porcelán madár. Natasa újra bedobta a tantuszt: — Miért kár Borisért, anyu? — Nem tartozik rád, de példát ne végy róla, mert letöröm a derekadat! — felelte Anna mama, miközben a beteg gémet visszahelyezte a televízióra, de az úgy hatott már akkor, mint egy egészséges pelikán. így sem volt éppen rossz! i Kedves Underwood mester, most elbúcsúzom magától, ugyanis tegnap este — hisz tudja —• valaki megkopogtatta a falat. Azt hittem, hogy kísértet zörög. Zavarja a nyugalmát a maga berozsdásodott köhögése. Futva rohantam végig a folyosókon, a kitömött és bemolyosodott madarak és rágcsálók sorfala között, melyek a szertárból kiszorultak. Űgy megijedtünk, vagy legalábbis én úgy megijedtem, hogy még az írásomat is ott felejtettem a hengerére csavarodva. Reggel fejtettem le, amikor már kiderült, hogy nem szellemek bolyonganak az ósdi falak között, hanem húsból, vérből való lények, akárcsak jóma24