Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

gam, mert 'kínozza <_, t a gyomorsavuk, és ezért fényes nappal is rémisztgetik környezetüket. — Kedves kollegina — nyitott be hozzám a könyvtárba másnap egy langaléta ember, én létrán állva éppen a lexikonokról törölgettem a port. — Minálunk falun nem szokás az éjszakai csendzavarás. A nap nyolc órája arra való, hogy dolgozzunk. Túlórázás, brigádozás, hát igen, ezzel megnyerheti egyes élenjáró elvtársak bizalmát, de nem erősíti vele a kollektív szellemet... — intett a kísértet, aki Juhos néni szerint Urbánek nevezetű számtan- és fizikatanár kissé aszott, de valóságos testét viselte. Meg akartam nyugtatni, hogy az éjszakai (este 9 óra) gépelés számomra nem szórakozás, hanem munka. Diplomamunka! „Ifjúság és társadalom!" ,,A bezzegek jelentősége az ifjúság erkölcsi fejlődésében." Sajnos a szellem nem várta be, amíg kifejtem erről való elképzeléseimet... Olyan erővel csapta be maga után az ajtót, hogy Brehm Állatvilága a fejemre esett. Anna mama helyére tette a pelikánná dicsőült gémet, és Mari nagyi behozta a vacsorát. — Tyűha! — ujjongott atyám. — Ez igen! Ludaskása! — Hozzám fordult. — Szereted a ludaskását, Boris? Anna mama válaszolt helyettem. — Ugyan miért ne szeretné? Náluk talán folyton pecsenyét esznek? Apám egy székre mutatott. — Akkor meg ülj le és egyél. Natasa elébem ugrott. — Ez az én helyem! — mondta, rögtön le is hüppent. — Oda ülj — bökött villájával egy másik székre atyám. Arról a székről azonban kiderült, hogy ifjabb Jurik kibérelt páholya. Apámnak fogytán volt a türelme. — Hova üljön? Mutassátok végre meg neki! — Szembe velem! Szokjam meg a képét — intett Anna mama, miközben tányéromat telerakta ludaskásával. — Eleget adtam? Nehogy anyádhoz szaladj panasszal, hogy éheztetünk! 25