Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

tettem, hogyan lehet örvendezni, amikor én csúf vagyok, lomha, nehézkes és napról napra formátlanabb. A szom­széd asztalnál német diáklányok étkeztek, egy-egy meg­jegyzést tettek ránk, amitől Gyuri elvörösödött, én egy szót sem értettem németül, de meg voltam győződve arról, hogy rajtam mulatnak. Gyuri esküdözött, hogy egészen másról van szó, de hogy miről, azt nem volt hajlandó elárulni. Vitatkozni kezdtünk, az idegességtől felfordult a gyomrom, kirohantam az étteremből, Gyuri utánam, bár sejtettem, legszívesebben letagadná, hogy hozzá tartozom. A csajok vigyorogtak. Ezután felhozattam az ebédünket a szobába, amitől Gyuri lehervadt, de én méltányosnak találtam. Ha én szenvedek, szenvedjen ő is. Kijelentette, hogy önző va­gyok, mire én, hogy ő meg kelekótya. Hát így szórakoztunk a nászutunk alatt. Azt hiszem, ezekben az időkben kezdtek formálódni későbbi életünk körvonalai, csak még nem lát­tuk, nem tudtunk róla, túlságosan hatása alatt voltunk alig felfedezett szexuális vágyunknak. Nem. .. nem illettünk mi egymáshoz semmiképp, menekülnünk kellett volna egy­más közelségéből, de ha valaki akkoriban ilyesmit kiejt a száján, perceken belül kikaparom a szemét. Meg aztán Gyurit is érdekelte, hogy miféle csodabogár bújik elő a testemből. Tűzbe jött, ha hálóingemre nézett, de én bün­tetni akartam, kínozni, ha nekem rossz, ne legyen neki sem jaj de finom! Őszintén szólva, nem is kívántam én akkoriban a fizikai szerelmet, arra vágytam, hogy üljön az ágyam mellett és imádjon. Ilyesmire azonban nem volt benne hajlam, keresett magának egy pingpongpartnert, és naphosszat ütötte a labdát. Amikor emiatt kiborultam, ott­hon maradt, és a táskarádióját macerálta, végül felfedezett valahol egy uszodát. Én meg ültem az ablaknál, és bámul­tam a hervadó vidéket, a sárga-piros leveleket, amint ker­getőznek a szélben. Rossz emlékű napok. Mintha belém bújt volna az ördög, talán mert kezdtem felfogni Klári szavainak értelmét, ak­kor érkezett el jelentősége teljes valóságában a tudatomig;

Next

/
Thumbnails
Contents