Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

emlékezett, amit tanácsosabb lett volna régen elfelednie. De ő egyre ezekről fecsegett. Ha leintették, még hangosab­ban beszélt, mert az idő nemcsak az agyát lepte be mész­szel, hanem a hallószerveit is. Pokoli volt! Apám jóhiszemű­ségére jellemző, hogy remekül mulatott keresztapa bemon­dásain, noha már számtalanszor hallotta őket, ezért sike­rült kisegítenie, ha az öreg emlékezete döcögött. Amikor túl vaskosat mondott keresztapa, atyám cinkosán kacsin­tott a vendégekre, mintha azt mondaná: Jópofa az öreg szivar, mi? Azt hittem, öreg Gyuri szétrobban Gyöngyi mellett. El is követett mindent, hogy elhallgattassa a beteg öreget, de igyekezete csak újabb zsilipnyitogatás volt. Po­koli helyzet! Kizárólag Klári élvezte. Hülye kérdésekkel még provokálta is az öreget, miközben az asztal alatt tönk­retaposta Lili Bécsből származó lakkcipőjét. Lili úgy tett, mintha a cipő nem volna érzékeny a taposgatásra, mert ő minden helyzetben fegyelmezte magát. Én kínomban Gyuri tenyerébe vájtam a körmeimet, és nagyon szerettem volna túl lenni mindenen. A gyomrom émelygett, hányin­ger környékezett, a fűző szorított, a gyerek rugdosott, azt hittem, nem bírom ki. De kibírtam. A Klári ajándékozta nászútra huszonnégy órás kése­delemmel indultunk. Nagyon rosszul voltam, úgy lát­szott, a nászéjszakámon elvetélek. Anyám kisírt szemmel sürgölődött körülöttem, sajnáltam őt, igazán megértőbb gyereket érdemelt volna. Nászút... Marhaság! Soha még annyit nem unatkoztam, mint akkor. Igaz, még soha nem töltöttem Gyurival kettes­ben annyi időt. Kiderült, hogy az ágyon kívül vajmi kevés mondanivalónk van egymás számára, és az ízlésünk is kü­lönböző. ö mindenütt jelen kívánt lenni, én nem szívesen vittem a hasam közszemlére. Olvasni akart, amikor nekem sétálni támadt kedvem, olyankor kóborolt a hegyi utakon, amikor nekem nehezemre esett minden lépés, olyan étvágya volt, mint egy kiéhezett farkasnak, nekem felfordult a gyomrom, ha evésre gondoltam, mindentől el volt ra­gadtatva, nekem idegeimre ment az elragadtatása, nem ér­239

Next

/
Thumbnails
Contents