Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

Kremničky fülébe. Szerinte az egyedüli volt az egész gyülekezetből, aki megfelelő nívót képviselt. (És megfelelő délutáni ruhát viselt.) Anyám a művésznő jobbján hiába akart beolvadni a társalgásba — francia nyelven folyt. Anyám felhúzta az orrát, és teljesen elhanyagolta a másik oldalán helyet foglaló Lujza nénit (keresztapám második feleségét), aki szintén roppant érzékeny természettel bírt, és szintén szeretett társalogni. Az U alakú asztal másik szárnyán foglalt helyet öreg Gyuri új felesége. Gyöngyi, a húszéves. Lili felkészült e találkozásra, meglátszott minden idegszálán és az öltözetén is. Ragyogó volt, hűvös, elegáns, utánozhatatlan, mintha egy nyugati divatlapból lépett volna ki. Csakhogy Gyöngyi viselte a szíve alatt öreg Gyuri „alkonyának gyümölcsét", és ezt az előnyt semmiféle külsőséggel nem lehetett ellensúlyozni. Ám Lili a kudarcot is olyan eleganciával viselte, mint remekbe szabott fekete ruháján a briliánssal kirakott melltűt, nevének kezdőbetűit. Mindenki elhomályosult mellette. Elsősorban szegény anyám. Pedig annyit kértem, könyörögtem én is, Kremničky is, ne csináltasson friss tartós hullámot, ne csavartassa gyűrűkbe a haját, ne varrasson olcsó varrónővel ezüstbrokátot, ami kövéríti ós gyűrődik. Azonkívül nem is divat már. Arra is kértem, hogy töredezett körmű ujjaira ne húzzon csillogó bizsugyűrűt, mely keresztül villog a fehér szilonkesztyűn, és megcsúfolja becsületes munkában megdurvult dolgos két kezét! Hiába! Anyámnak hiába beszél az ember, ha ő valamit a fejébe vesz, ha ő valamit ki akar pótolni, amit fiatal korában saját hibáján kívül elmulasztott. Gyuri fekete ruhájában (az érettségire kapta) szakállától, angyalhajától megfosztva olyan volt, mint egy bérmálásra készülő kamasz. Koronaszerűen feltűzött műkontyommal (Kremničky fodrásznője remekelt), szélesedő csípőmmel, uszályos csipkeköpenyemben, testhez simuló atlaszruhában — mintha saját vőlegényem bérmaanyja lettem volna. No és keresztapa! Ö volt a teteje mindennek! A hetvenet taposta, és csodálatos mód főleg olyan eseményekre 240