Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

nőügyei voltak, anyám néha kiborult emiatt, de kibírta. Apám távozása nagyon megviselte az idegeit. Amikor közöltem vele, hogy fiam született, szinte bántó volt a reagálása. Legalább nem hal ki ez a ti jó sűrű véretek! Valami ilyesmit mondott. Nem lehetett félreérteni. Apám is, én is nő miatt hagytuk őt magára, majdnem ugyanabban az időben. Sajnos, nem lehettem rá tekintettel, élnem kellett a magam életét, vállalnom a saját sorsomat. A fiam születését a fiúkkal ünnepeltem, a haverokkal. Ittunk... Lili: Igen, emlékszem. Azokban a napokban mondták ki a válást, és a férjem feleségül vette a nőjét. Nem volt mindegy nekem, de tartózkodni kívántam a botránytól. A helyzeten nem változtathattam, mindenbe beleegyeztem. A kapcsolatuk nem volt előttem ismeretlen, de azt reméltem, ez is hamar befejeződik, mint a többi, öregségére mégiscsak megjön az esze. Mármint az uramnak, Gyuri apjának. No ós azzal számoltam legkevésbé, hogy a fiam tizenkilenc éves korában megbolondul. Húszesztendei házasélet, eltekintve az első hónapoktól, nem nyújtott sok örömet. Röviddel az esküvő után kiderült, hogy a férjem nem veszi szó szerint a házastársi hűséget. Emiatt szenvedtem, sírtam, jeleneteket rendeztem, öngyilkossággal fenyegetőztem, végül úgy-ahogy megszoktam. Ráeszméltem arra, Klári is mondta, hogy bármit csinálok, a gyerekem húzza a rövidebbet. Megadtam magam a sorsomnak, megalkudtam, beletörődtem — bölccsé váltam. Ezért volt számomra mindennél nagyobb csapás a fiam házassága. öreg Gyuri: Egy tizenkilenc éves fiú manapság már nem gyerek. Meddig akarta őt kímélő diétán tartani? Elhitetni vele, hogy a gyerekeket a gólya hozza... Nem csodálom. Anyuka: Hát hallottak már ilyet? Tizenhat éves korában lefekszik egy fiúval. Abbahagyja a tanulást, és lefekszik... Hát lehetett ennek jó vége? Pedig milyen aranyos lányka volt, amíg ez a lator meg nem bolondította! Aztán, amikor az én szerencsétlen gyerekem vajúdott, kurvák után szaladgált. Ügy jött haza reggel részegen. Hát én bizony nem eresztettem be a ,házamba, nem 'ón! Le is út, fel is út, mondtam neki, menjen oda, ahol eddig volt! 220