Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

sikerül-e időre megoldani a szállítás meggyorsítását. Nemsokára befut a két gyerek, egykettőre itt a szeptember. És itt van Józsi, az én Józsim, aki annyi év után csalódni kénytelen a feleségében. Vigyáznom kell, bogy ez a .csalódás ne legyen számára túlságosan megrázó. Ki kell találnom valamit. Ha már nem leszek is az, aki az önzését mágnesként vonzza, legalább a hiúsága találjon bennem kielégülést, vagy ... Lehunytam a szemem. Délután látogatókat kaptam. Felix és a Szikora házaspár jött virággal, őszibarackkal. Komikusnak tűnhettem fel ebben a váratlan, új helyzetben, bepólyált lábbal. A .fájdalmak, szerencsére, megszűntek, s most, hogy viszontláttam Felixet, és tudtam, hogy ez az utolsó alkalom, nem törődtem a konvenciókkal, a keze után nyúltam, és fogva tartottam. Enyhe zavar fogott el mindkettőnket, amikor egymásra néztünk. — Semmi baj — mutattam a bepólyált lábamra —, ez már nem változtathat a dolgokon. — Képzelje — újságolta Anikó —, ide már a saját kocsinkon jöttünk. Tudomásul vettem, hogy megkötötték az üzletet, és gratuláltam az új kocsihoz, amelyet egy kicsit magaménak is éreztem. Amíg a lábamat röntgenezték, gipszelték, ők adtákvették a 'kocsit. De hát ez természetes. Attól, hogy én a lábam törtem, minden megy a maga útján, még csak késést sem szenved. De azért jó, nagyon jó, hogy Felix volt az életemben. — Azt hittem, Gigi, ez a nap még a miénk lesz. Csónakázni fogunk, sétálni vagy sütkérezni, akár beszélnünk sem kellett volna már... és így kell elbúcsúzni. — Semmi baj — ismételtem —, ez már nem változtat a dolgokon. Szikoráék nem akarták (túl hosszúra nyújtani a vizitet, Felix pedig, akit most már ők hoztak a kocsijukon, alkalmazkodott. Kezet ráztam a házaspárral, aztán még egyszer vele. Abban a pillanatban mégis megfájdult bennem valami. Erősen, váratlanul, akaratom ellenére. — I can never forget you — szakadt ki belőlem, és Felix 286