Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

guLat már eléggé megérett, de még nem lépte túl a kellő határokat, csendet kért. — Most pedig — mondta — kedves glasgow-i barátaink egy részétől búcsút kell vennünk, és még mielőtt az utolsó kézfogásokra sor kerül, mondjunk nekik köszönetet a jő munkáért, melyet nálunk végeztekl Emelkedtek a poharak, aztán az üzemi főmérnök, az igazgató helyettese, Dillworthtól kezdve név szerint sorra vette mindegyiküket, kedves humorral jellemezte személyüket, munkájukat. Felixről ezt mondta: — Felix Reid mérnök urat, akitől a Humplex a legnehezebben vált meg, és Dillworth vezető mérnök űr ismételt sürgetésére is csak háromheti késéssel futott be hozzánk, úgy ismerik munkatársai, és úgy ismertük meg mi is, hogy keresve sem lehetne találni nála jobb szemű embert. A rossz nyelvek ugyan azt suttogják, hogy színházban,, imoziban és televíziónézéshez szemüvegre van szüksége, amit egyébként hiúsági okokból máskor nem visel, de mi azt tapasztaltuk, hogy éles tekintettel mindig éppen oda látott, ahol valami bibi volt, és mindig ott bukkant fel, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rá. Éppen ezért azon gondolkodtunk, hogy ne várjuk-e meg, míg Dillworth mérnök úr most majd Angliából sürgeti ismételten a hazatérését, s mi meg — dupla vagy semmi — leghamarább hat hét múlva engedjük haza. Az angolok közt papírlap járt kézről 'kézre. Leslie átadta Felixnek is. A főmérnök beszédének angol szövege volt rajta. Nem tudom, ki fordította. Felix mosolygott. — Jó szem? Talán nem is túloz nagyon a szöveg. Magát mindenesetre észrevettem, Gigi. A beszéd végén mindenki mindenkivel összekoccintotta a ,poharát, a fejem már szédülni kezdett, az ifjúság és az asszonyok lassan elszállingóztak. iEgy alkalmas pillanatban mi is eltűntünk Anikóval. Villanyoltás után a szobában még sokáig keféltem a hajam, és néztem a fenyők sötét sziluettjét. Majd holnap, gondoltam. Még van 'két egész napom. A másnap csöndes, türelmes várakozásban telt el. Csó282