Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

hogy Felix sosem jelentett volna életemben mérföldkövet, ha csaik nőiségemet tette volna tudatosabbá. Lázas heteket éltem át, felfokozott életérzéssel, mintha levegő helyett oxigént lélegeztem volna be. Csodálatos, otthon semmit sem vettek észre, sem Józsi, sem a gyerekek. Nem okoztam bonyodalmakat. Még magamnak sem, hiszen tudtam, biztos voltaim benne, hogy semmi, legalábbis seimmi /kedvezőtlen változást nem hoz életünkbe egy néhány hónapig itt tartózkodó Idegen, akinek a szeme éppen rajtam akadt meg. Azt is tudtam, ez inkább rokonszenv, amit talán nem is érdemeltem ki mással, csak hézagos angol tudásommal. Mindegy, volt valaki, akinek jelentettem valamit, ha csak egy morzsányival is, de többet, mint mások az itteniek iközül, mint Sári vagy Helenka. Nem kellett lelkiismeret-furdálást éreznem miatta, legfeljebb azt tartottam egy (kicsit tisztességtelennek, hogy az engedélyezett heti nyolc órából egy sem volt, amit ne Felixszel töltöttem volna el. A lányok gyakran kérdezősködtek a glasgow-iak felől, az idegenek élete, szokásai s minden, ami körülöttük zajlUk, érdekesebb, izgalmasabb, mert titoikzatos ízeiket sejtenek mögötte. Nelliék például roppant szerették volna tudni, van-e itt az üzemben vagy az üzemen kívül valami kis nőügyük. Jellemző, hogy az én hivatalos «ottléteimet még a ,gyanú árnyékával sem illették. Ha valaki erre célzást tett volna előttük, meg vagyok győződve róla, felháborodással visszautasítják, vagy legalábbis kinevetik az illetőt. Ugyan, a Gabi, mikor annyi sok szép fiatal nő van itt, és kilencven százalékuk szívesen (kapható lenne egy kis flörtre! Csakugyan nagyon nyűttnek kell lennem, gondoltam, és ha nem látott senki, gyakran nézegettem magam a tükörben. Nem, nem aikartam sem csúnya lenni, sem öreg. És a maradék pénzhez minden szívfájdalom nélkül hozzányúltam. Először csak óvatosan, egy blúzt, egy olcsó sikkes nyári ruhát vettem, aztán bántott, mennyire viseltes a fehérneműm. Egyszerre kezdtem magam rosszul érezni benne. Törődtem magammal, s ezt észrevette a környezetem is. „A nyár a te évszakod, Gabi, sóikkal csinosabb vagy, 210