Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

nyepálinkát. Igaz, voltunk rá elegen. Még a nagyfőnök is bejött, és felihajtott egy kupicáva'l. Suohý mérnök nőtlen volt. Az angol? Ki tudja. Nem viselt jegygyűrűt. Dillworth igen. A kéit férfi jelenléte eléggé indokolta, hogy a nők riszálják magukat. Mintha csak Helenkát láttam volna. Régen tudom, hogy a legtöbb mő egyszeriben megváltozik, ha férfi csöppen a társaságba. Más lesz a hanghordozása, mozgása, mosolya... Magamat még nem figyeltem meg. iNi csak, Sárika még angolul is gagyog valamit. És az a tapadó, vékony tengerésztrikó rajta! Ott áll a rádió mellett, egyik kezével a gombot forgatja, másikkal Reid zakógombját, mert bejelentette, hogy táncolni akar vele. Keresi hát a tánczenét, Reid inkább egy teli poharat nyom a kezébe, és kiszabadítja a gombját. Sárikának valóban gyönyörű a lába, fiatal, feszes, gyöngyházfényű a bőre, és ahogy lehajol, csak a bugyija nem látszik ki. Mint a mágnes vonzza még a női szemet is. Felixre pillantottam. Engem nézett. Ebben a pillanatban már elhittem azt, amit képtelenségnek tartottam. Rangrejtett királynőnek éreztem magam a nyűtt kartonban, és végtelenül gazdagnak egy olyan titok birtokában, amely csak az enyém. Átsétáltam Felixhez a szoba másiik sarkába. — Volna egy kérésem. A múltkoriban úgy beszéltük meg, hogy nyelvgyakorlás .céljából nemcsak olvasni fogok, hanem társalogni is. A beszélgetés fontosabb, hiszen olvasni eddig is Olvastam a műszaki fejlesztési osztályon. Nem szólhatná át néha, amikor magának is van egy kis szabad ideje, hogy beszélgessen velem? — Ügy lesz — mondta Félix és ivott. Utólag borzongás futott végig rajtam, talán a vakmerőségtől, talán az örömtől, hogy képes voltam erre a kérésre. Lám, utóbb kiderül, hogy én seim vagyok jobb a Deákné vásznánál, engem is kicserélnek férfitársaságban, és én is riszálom magamat, csak másképpen. Nem, nem profanizálhatom a mi kapcsolatunkat ilyen összehasonlítással. Mert más történt. Rég megfeledkeztem róla, hogy nő vagyok, és Felix eszembe juttatta. Akkor még nem tudtam, 14 Az idegen 209