Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

rövidesen itt lesznek. Á, ez micsoda? — vette át a borítékot. — Ja úgy, átengedték inekünik? Hát ez nem lesz irossz, mert ugyan ide nem kell sok szó, ide néha azért mégis ikell — mondta, amikor lefordítottam a szöveget. — Mint például a múltkor — nevettem —, amikor hozzánk jött, és velem reguláztatta meg az embereit. Azóta nincs ok panaszra? Beszédes mozdulatot tett. — Tudja, kölcsönös engedékenységgel lehet csak boldogulni. ők jobban megfogják a munka végét, én meg elnézőbb vagyok. A különbség talán a szélességi (és hoszszúsági fokokban rejlik. De egyébként all right — csapta össze a tenyerét. Reid és az építővállalatok emberei együtt jöttek. A kifogásolt épületeket járták be a teohnikusolkkal, és tulajdonképpen elvben már megegyeztek. Nekem kevés munkám volt, csak az angol nyelvű jegyzőkönyvet, amit az egyik technikus készített, kellett lefordítanom, aztán — az érdekelt lelek számának megfelelően — három-három példányban mind a (két nyelven legépeltük. A 'nap nyári meleggel sütött ibe az ablakon, és míg gépeltem, éreztem, amint homlokomra kiül a verejték. Felix észrevette. — Meleg ez a pulóver ilyen szép időben. Miért öltözik ilyen melegen? Nem feleltem, nem volt kedvem semmiféle konvencionális füllentéshez, azt meg nem akartam mondani, hogy maga -miatt. Mert szerettem volna valami rendes holmiban mutatkozni, mert szégyelltem magam a tegnapi gönceimért, és másom, mint ez a pulóver, nincs. A tízéves fekete 'ruhámban csak nem jöhetek? .Nem mondtam semmit, mégis úgy éreztem, hogy Felix valamit megsejtett az igazságból, mert ismét azt az átható tekintetet fedeztem fel a szemében. Reméltem, nem Ikell jönnöm egyhamar. Csüggedés vett rajtam erőt. Tegnap az ebéd alatti beszélgetés felvillanyozott, olyan friss érdeklődés támadt bennem minden iránt, amilyet már régen nem éreztem, s persze azt vártam, hogy ima is úgy lesz. Buta198