Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

ság, az ilyen jó érzés csak váratlanul és spontán jöhet. Felálltam, hogy megyek, de még tisztességtudó udvariassággal megkérdeztem, 'lesz-e rám a (közeljövőben szükség. — Látom, szívesebben venné, ha nem fárasztanám — mondta Felix, mert úgy látszik, eltalálta a gondolataimat. —• Most egyelőire valóban nincs 'kilátásban semmi olyasmi, ami miatt zavarnom kellene. Visszaraktam a fiókokba a maradók papírt meg az indigót, iés valahogy annak sem örültem, hogy nem lesz rám szükség. t — Pedig — szólalt mieg aztán Félix — szerettem volna megkérni egy szívességre. ,Egy egészen privát szívességre. — Csak tessék — egyenesedtem fel hirtelen —, tessék, mindent, amiben segíthetek... hiszen ez természetes. — Meg kelllett éreznie a hangomon, hogy nem puszta udvariasságból beszélek. — Holnap munkaszünet, és nagy felvonulást rendeznek a városban. Az üzem minket is meghívott, és lén szeretném látni, hogy milyen ez itt. Ha velem jöhetne, és magyarázná, a,miit inem értek ... — Természetesen — feleltem gondolkodás nélkül. Egyáltalán nem volt szándékomban elmenni a felvonulásra. Ügy gondoltam, nyugodtan megfőzök, mert Józsi viszi a két gyereket, és amikor a nagy séta után megérkeznek — a látványosságtól, a hazafelé tartó zsúfolt autóbusztól felzaklatva és (fáradtan —, ugyancsak élvezik a .jó ebédet, így volt tavaly is. Igen, de hát most másképp lesz. — Józsikám — mondtam otthon —, az egyik angol megkért, hogy kísérjem holnap a felvonuláson. Szeretné tudni, hogyan zajlik le nálunk az ilyesmi. — Hát ha azt hiszi, hogy világraszóló élményben lesz része... De hogy intézed el az ebédet? — Még ma este elkészítem. Józsi bólintott. Ha az ebéddel nem lesz fennakadás, csináljak mindent legjobb belátásom szerint. El kell mennem okvetlenül a fodrászhoz is. (De gondolataimat legjobban a vásárlás kötötte le. Mert abban a pillanatban, amikor igent 199