Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

mindemképpen éreztetve, hogy részt vesz bátyja örömében. Most aztán fény derült kettejük regényére. Rózsinak é'lt a férje, valahol Csehországban. Nem volt közöttük egyetértés, a háború óta külön éltek, Rózsika nem akart Csehországba menni, a férfinak meg semmilyen munka sem volt jó, ami itthon kínálkozott. Rózsilka szülei rosszalltáik, hogy a lányuk nem akarja követni a férjét bárhová, mikor ez az asszony kötelessége. Tiborral már jó ideje komolyan szerették egymást, de Rózsika szülei hallani sem akartak róla, hogy a lányuk válópört indítson, s eljátssza a lelki üdvösségét. így is szörnyűködtek, hogy nem él rendes aszszony módjára a férjével. Időközben azonban az öregek meghaltak, s Rózsika beadta a válókeresetet. Mivel gyerek nincs, a bíróság a sokévi különélés alapján egykettőre félbontotta a házasságot. Meghatódtam, hogy Tibor, aki már évek óta együtt él az asszonnyal, ilyen tiszta, szép örömmel készül a házasságkötésre. Józsi azon volt, hogy ima este megüljük a legénybúcsút. Tibor, aki talán szívesebben maradt volna családi körben, hogy élvezze boldogságát, beszéljen az aszszonyról, életükről, terveikről, ezer apró dologról, ami mind semmiségnek tűnhetik fel más szemében, de neki végtelenül fontos, hagyta rábeszélni magát a görbe estére. Józsi gavallér volt: ezt az estét ő rendezi Tibor tiszteletére, nem lehet helye vitának. — Adj a kabátpénzemből, Gigi — utasított súgva egy alkalmas pillanatban. — Mennyit? —- inéztem rá. Felmutatta az öt ujját. Aztán, Ihogy megnyugtasson, hozzátette: — Nem (kell mind elkölteni, de Ihogy legyen. Tévedett, ha azt hitte, hogy aggódom a kabátpénz miatt. Tibor legénybúcsújára, miikor láttam, mennyire boldog, nem sajnáltam a pénzt. Azon kezdtek tanakodni,, hová menjünk. — A Lótuszba — jött a számra, és Reidet láttam magam előtt a nyakába kapaszkodó Helenkával. — A Lótuszba? — nézett rám megütközve Józsi. Mintha 13 Az idegmi 193