Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

űzi a szerelmet. De akinek tetszik valaki, és gyönge vele szemben, vagy akár ő az erősebb és a csábító, az nem romlott. — Bravó, Nellike — tapsolt Sudhý —, az ember nem is hinné, hogy magának két felnőtt lánya van. — A lányaimat ne emlegesse — fojtotta bele Nelli a szót Suohý mérnökbe —, az két rendes gyerek, nem tudom, akad-e az egész városban hozzájuk méltó fiatalember ... Örültem, hogy másfelé terelődött a szó, és neim kell Reidről meg a mai délelőttről beszámolnom. A vita még folytatódott volna, ha Suchýt telefonhoz nem hívják. Erre a két nő is észbe kapott, hogy már több mint öt perce vége a munkaidőnek, s munkaidő után a pletyka seim olyan élvezetes. Hazafelé menet állandóan olyan érzésem volt, mintha valami kellemes élményben lett volna részem, pedig egy izzasztóan nehéz délelőtt volt mögöttem, semmi más. Ajtónyitásomra mind a két gyerek elém szaladt. — Anyu, anyu, vendégünk van, találd ki, kicsoda? Persze nem várták meg, míg kitalálom, nem bírták megállni, hogy el ne árulják: — Itt van Tibor bácsi! Sógorom is megjelent az ajtóban, s míg csókkal üdvözöltük egymást, a gyerekek már rángattak. — Gyere, nézd meg, mit hozott. Tibor szeme ragyogott a gyerekek öröme láttán, e'1 tudtam képzelni, milyen boldog volna,, ha neki magának Is volna legalább egy szem gyereke. Kimentem a konyhába, hogy feketét főzzek, de összecsaptam a kezem, mert az asztalon két pár tisztított csirke, tejföl, tojás várt rám, akár egy csendélet, külön egy dobozban pedig sütemény. — Ezt iRózsika küldi — hárította el a köszönetemet Tibor. Benn aztán beszélgetés közben kitudódott, mi szél hozta erre a sógort. Bejelentette, hogy megnősül. Elveszi Rózsit. Láttam, Józsinak nem nagyon imponál a paraszt sógornő, de mosolygott, gratulált, hátba veregette Tiborit, 192