Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— A napokban több megbeszélésem lesz .különféle építővállalatok képviselőivel. Megkérem Majerčřkot, ha tudja nélkülözni, engedje át nékünk erre az időre. Biccentettem, egyrészt arra, hogy tegyen, ahogy jónak látja, másrészt pedig búcsúképpen, aztán visszaballagtam az irodába. Két -napig nem történt semmi, azt hittem, az angol meggondolta magát, és egy csöppet sem bántam. Harmadik nap már éppen hazafelé szedelőzködtünk, amikor telefonon hívott Majerčík. — Pálos elvtársnő, kérem, holnap reggel egyenesen a polietilénhez menjen, és jelentkezzen Redd mérnöknél. Ügy tudom, már beszéltek erről,, nem kell magyaráznom, miről van szó. Este a vacsoráinál meg említettem a dolgot Józsinak. — Hoilnap a glasgow-iakka.1 leszek. Tolmácsolni fogok. — Szegény Gigi — nevetett Józsi. — Fogsz boldogulni egyáltalán? Lekicsinylést éreztem a szavakban. Talán csak azért, mert bátorítást vártam volna inkább, arra volt Szükségem, de Józsi nem érezte meg. iHiszen úgy izgultam. Egy tárgyalás, üzleti megbeszélés komoly dolog, és ha felsülök, nálunk is híre megy, meg Farkasékhoz is eljut. Beleizzadtam a gondolatba. Lefekvés előtt még elővettem a régi szótáramat, és bizonyos mondatokat, amelyekről úgy képzeltem, hogy szükségeim lehet rájuk, betanultam, ismételgettem. Az álmom is nyugtalan volt, és reggel fáradtabbnak éreztem magamat, Imint amikor lefeküdtem. Józsi megdicsérte a pirítóst, de az én izgalmamat nem vette észre. Látszott rajta, hogy teljesen megfeledkezett az én nehéz napomról. Pedig úgy vágytam legalább egy kis bátorító hátbavágásra. Egyszerre futottam be Dillworthszal. Még vagy öt férfi volt ott, csupa technikus, a nevüket képtelen voltam nemcsak megjegyezni, de megérteni is. — Hányan vannak itt tulajdonképpen? — kérdeztem a mérnöktől. — Minket gondol, a Huimplextől? A számunk változik, 185