Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

amint öregszem, még más csúf és általam megvetett vonások ütköznek iki rajtam. Aztán elhessegettem ezt a vigasztalan képet, ami annál .könnyebben sikerült, mert nemigen maradt rá időm, hogy magammal foglalkozzam. Ragyogó tavasz volt, éppen hazafelé készültünk, senki sem dolgozott már, jómagam is -elrakodtam, (és a tíz percet, ami még a hivatalos munkaidő végéig hátra volt, körömreszeléssel töltöttem. A lányok a tavaszi divatról, új kosztümről tárgyaltak, amikor Farkas benyitott hozzánk, végignézett rajtunk, aztán pillantása megállapodott rajtam. — Gabi, .kérem néhány percre. Azonnal ugortam, bár sejtelmem sem volt, mit akarhat az utolsó percékben tőlem. Ügy tudtam, mindent a legjobban intéztem el,, semmiféle mulasztás nem terhelt. — Arról van szó, de kérem, foglaljon helyet — kezdte, és nem nézett rám —, semmi esetre sem szabad félreértenie. A zavaros bevezető után kíváncsiságom csak nőtt, de előérzetem inem volt a legjobb. — A kereskedelmi osztályon az egyik asszony szülési szabadságra megy a jövő héten. Felhívott az osztályvezető, kérdezte, nem tudnék-e valakit nélkülözni... Ugyanis olyan erőt szeretne, aki valamit konyít az angolhoz. Glasgow-iaik építenek itt .most valamit, és gyakran van velük dolga. — És Farkas elvtárs rám gondolt... — Nem mintha szívesen mondanék le magáról arra az időre, de látja, gondolkoztam a dolgon — gyorsan beszélt, nehogy esetleg közbevágjak —, semmiképpen sem jönne ki rosszul. Az alapfizetése ott legalább annyi lenne, mint amennyit itt prémiummal együtt kapott. 'Ez mindenesetre megfontolásra méltó, gondoltam, és míg küzdött bennem egy kis sértődésféle, hogy Farkas épp engem tud nélkülözni, a nagyobb fizetésnek örülve szépen megköszöntem neki, hogy rám gondolt. — Magának jobban elkel az a kis plusz, mint a lányoknak — tette még hozzá —, hiszen családja van. Különben a lányok neheztelnek egy kicsit magára, nem tudja? 171