Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— Mi, Margit néni? — néztem rá értetlenül. — Hát — mondta egy kis zavarral —, műit őszön az ia bolondság, amit csináltál. Legalábbis — tette hozzá némi habozás után — úgy beszélték, hogy magad csináltad, hogy nem volt véletlen. — Beszélték? — lképedtem el. — Kik beszélték? Margit néni hímezett-hámozott, bánta már, hogy szólt. Hogy Laco hallotta valakitől, de hogy mindjárt mondta is, hogy ez neim lehet igaz, hiszen mi Okom lenne irá. Az em­berek szeretnek beszélni. Aztán rám sándított óvatosan, hogy hátha mégis előhozakodom' valami bizalmas vallo­mással, ami az ő egyhangú életébe egy kis színt keverne. Nagyon távolinak éreztem akkor iMargit nénit, és csodál­koztam, hogy anyám halála után ő jelentette nekem — ter­mészetesen Józsin kívül — a családot. Azzal bosszultam hát meg magam, hogy inem tiltakoztam a feltevés ellen, de nem is beszéltem. Kíváncsisága ki­elégítetlen maradt. Azért egy kicsit (keserű szájízzel mentem haza. Nem örültem neki, hogy személyem körül mégiscsak kialakult a „véletlen? — szándékos?" találós kérdések játéka. Ezután, ha egy üzembelivel találkoztam, arra kellett gondolnom, ez vajon mire szavazott: szándékos vagy véletlen? Föltéte­leztem, hogy .suttognak a hátam mögött. Szerettem volna elpanaszolni Józsinak, hogy mi gyötör, de tudtam,, azt fe­lelné: Ugyan, Gigi, nem lelhetne élni, ha az ember azzal tö­rődne, amit beszélnék róla. Később persze már nem bán­tott olyan nagyon a dolog, hiszen az ember hosszabb idő után bizonyos fokig mindenbe beletörődik. Megint csak ma­gamra haragudhattam lehetetlen természetem miatt. Sóvá­rogva gondoltam rá, milyen jó volna, ha olyan magabiz­tos, fölényes tudnék lenni, mint Marka, olyan energikus, határozott, mint lAncsi, és olyan könnyed, elegáns, tekin­télyt parancsoló, mint szegény Krisztina volt. De hát nem 'bújhatunk ki a bőrünkből. Csak (irigyelni tudtam azokat, akik másak, sikeresebbek voltak, mint én. Nem tudtam, mi­kor vert bennem gyökeret ez az irigység, de elgondolkoz­tam felette, és el voltam rá készülve, hogy az évekkel, 170

Next

/
Thumbnails
Contents