Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

új öltönyt, ,m|ár az ünneplőt hordja Iskolába. Hiába, ilyen fiú nő is, Ikoptat is ... Vettem a papírt, s számoltam. Jojó is,, Gyurika is megkapta, amire szüksége volt. Nagy gyakorlattal rendelkeztem a beosztásban, is persze olyasmivel már meg sem próbálkoztam, hogy Józsit vegyem rá személyi luxuskiadásainak némi megnyirbálására. Csak arra vigyáztam éberen, hogy a régtől félretett összeghez ne kelljen hozzányúlnom. Ha egyelőre nem gyarapodhat, legalább ne is fogyjon. Csodálkozva tapasztaltam, hogy még mennyi mindenről le tudok mondani, bár eddig is alig költöttem magamra. Az volt a különbség csupán, hogy most az ilyesmi a legcsekélyebb áldozatot sem jelentette. Mintha kiveszett volna belőlem minden igény önmagammal és a világgal szem/ben. Lassan-lassan kezdltem rájönni, hogy nem lis rossz így. Azt hittem, ez az igénytelenség sebezhetetlenséget jelent. Pedig csak érzéketlenség volt, ami némely Ikórnak veszedelmes tünete. Akkor még megelégedéssel üdvözöltem ezt a jelenséget, a fokozatos lelki eltompulás első stádiumát. Egyszer bevásárlás közben Hill m'érnökékkel találkoztam a városban. Esti csúcsforgalom volt, egymás mögé kerültünk az önkiszolgálóban, és a .sorban lépésről lépésre haladtunk a pénztár felé, hogy a távozóktól átvegyük az üres kosarat. Úgy látszott, az asszony őszintén megörült nekem, annyi idő után már fölengedett köztünk az az elfogultság, amelyet a .meginduló s hamarosan abbamaradó barátság okozott. Mindenféléről beszélgettünk, egyik tárgyról a másikra ugorva sebtiben, amikor egy pillanatnyi szünet után, mint aki nem nagyon latolgatja, kimondja-e a szót vagy sem, Hillné hozzám fordult. — Gigi, te elhanyagolod magad. Ez igazán nagy hiba, megbocsáthatatlan könnyelműség egy olyan férfi mellett, mint a tie urad. Megszorította a kezem, s a tekinteteimet kereste. — Ugye nem haragszol, hogy őszinte vagyok? — A legkevésbé sem — mondtam őszintén. Megkaptuk a kosarakat, intettünk egymásnak, aztán elvesztünk a pultok között válogató tömegben. Hazafelé Hill150