Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— Na, ülj le, majd szépen elmesélem. Az egészben úgyis ez a legérdekesebb lés legfontosabb. — Gigl, kérlek ... — Nem gondolod, hogy Inkább én kérdezhetnék tőled egyet-mást? De minek? Úgysem tudnál őszinte lenni, a lényeget pedig tudom. iLáttam rajta, halálos biztonsággal tudtam, hogy már megtalálta azt a formát, amelybe öltöztetve az egész Ica-ügy jelentéktelen dologgá zsugorodik. Nagyon nyersen, nagyon -kiábrándultan hathattak őszinteségére vonatkozó szavaim, mert benne rekedt a hang, s meg vonagló arca elárulta, hogy letett erről a régebben még bevált s nem valami tiszteletre méltó harcmodorról. — Mit akarsz tudni? Kérdezz. Nem fogok hazudni. Hittem neki. Eddig még csak tartottam magam úgy-ahogy, de most összetörtem szerencsétlenségem súlya alatt, s elfogott a sírás. Józsi állt, és tehetetlenül, sötéten nézett maga elé. Nem akart vigasztalni. Attól tartott, nem hatna őszintén, s most ennek még a látszatát lis el akarta kerülni. — Miért csináltad, miért? — tettem fel hüppögve a kérdést, amelyet előttem már annyi nő és férfi feltett. — És mondd, mióta? Amit megtudtam, sokkal jobban fájt, mint amennyire elképzelhető volt. Az őszinteség néha túlságosan (kegyetlen. Józsi javára kell írnom, hogy olyan részleteket is feltárt előttem, amelyre magamtól sosem jövök rá. És kellett lis, hogy ismerjem ezeket, akartam! is ismerni, mert minél több adat volt a birtokomban, annál inkább fél tudtam mérni a csapást, ami rám szakadt. így tudtam meg, hogy tavaly nyáron a katonapajtás és a kártyás társaság szemenszedett hazugság volt. Tibortól azért ment el 'korábban, mert két napot kizárólag csak szerelmének akart szentelni. Az egyik közel eső kis nyaralóhelyen ünnepelték <szerelmük első virágzását. Józsi gálánssága mellett nem lehetett csodálni, hogy a számla hatszáz koronára rúgott. Eszembe jutott, milyen keservesen számoltam le neki ezt az összeget félretett pénzemből. Rettenetes este volt, s hogy ina mégis megbocsátással tu137