Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

ahogy, s volt erőm szembenézni a várható eseményekkel. Egy nap aztán megkaptam a végzést. Kívántam a pillanatot, amikor egyedül maradtam, akkor nyitottam fel. Anyagi veszteséget ókozó gondatlanság miatt erélyes írásbeli megrovásban részesültem, továbbá, arányban a mulasztásommal, minden alapfizetésemen felüli járandóságot megvonnak tőlem arra az időre, amíg a veszteség — természetesen inem az én járulékaim megvonása által — nem nivellálódik. Valahogy így fejezték kí, s előttem ez nagyoin bizonytalan időnek tűnt fel. Az áíllasomait tehát nem vesztem el. Ez a lényeges. Fellélegeztem. Milyen új helyet tudtam volna szerezni ezzel a szépséghibával? Sapkákat, sálakat kötni az Angora részére? Rajtakaptam mlagam, hogy válogatós vagyok, nem jó nekem akármilyen munka. Bizony fényképésznek se mennék vissza szívesen, pedig valaha örömmel dolgoztam a műteremben. Csakhogy azóta itt szakképzettséget is szereztem, bedolgoztam magam, és azonfelül rájöttem, hogy szeretem a munlkakörömet, a gyárat, az egész itteni életet. Meglepő felfedezés volt. Az anyagiakat persze megérzem, de hát ez is megszűnik egyszer. Legfeljebb ... hát igen, legfeljebb nem nyúlok a maradók kis pénzemhez, és tervezett bevásárlásaimat, most már igazán kényszerítő oknál fogva, ismét elhalasztom egy időre. A levél végleges nyugalmat hozott. Igaz, csak megtűrt kis senkiinek éreztem magam, a levegő is más lett körülöttem, a lányok viselkedése, Farkassal való viszonyom ... Nehéz ezt pontosan meghatározni, mert semmi konkrétumra nem hivatkozhatom, mégis így volt. Ezt eleinte fel sem vettem, az öröm, megnyugvás, hogy a helyemen maradok, ellensúlyozta ezt az érzést, de később egyre jobban észre kellett vennem. Pedig a munkámat még nagyobb igyekezettel végeztem, és nem is rosszabbul, mint eddig, mégsem méltányoltak. Egyszer délután egyedül maradtam otthon. Szép kora tavaszi nap volt, és Józsi elvitte a két fiút az állatikertbe. Nagy volt a boldogság, mert nyár óta eléggé elhanyagolta őket is, nemcsak engem

1. Lett volna ezerféle dolgom, de egy128