Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

szerre sosem érzett fáradtság lepett meg. Kezemben tűvel, cérnával és Gyurika feslett ingével leereszkedtem a kis székre a hálószobatükör előtt. Többé mozdulni sem tudok innen. Nemcsak a tagjaimat, csontjaimat ihűzta valami ólmos súly, de belülről is egész lényemet átjárta, s arra vágytam, hogy nyomjon le egészen a padlóig, a földig, a földbe, keveredjen össze a földdel, lényegüljek át, szűnjek meg, ne legyek. De inemi szűntem meg, ültem a széken továbbra is, és a tükörben jól iszeimügyre vehettem azt a töpörödött, nyomorúságos nőt, aki voltaim. Aztán valami érdeklődés kezdett derengeni bennem önmagam iránt. Megkövült tagjaim is megmozdultak, és figyelmesen, kutatva, sajnálkozó jóindulattal néztem szembe magammlal. Na, Gabi, hogy is állunk? Nézd, ne csinálj mártírt magadból, fejed fölül hiányzik a glória. Végy mindent úgy, ahogy van. Elégedj meg azzal, amit kapsz. Ezzel a lenyalt fejjel, beesett arccal, csontos orral miféle igényeid lehetnek? Olyan férjed van, amilyen nem akad minden nőnek. Igen, vetette ellen a ikét szem a tükörből, de valóban mondhatom-e még enyémnek? Tudtam, határozottinak kell lennem. Persze ihogy a tiéd, csak nem vársz életed végéig iliángoló szerelmet? Különben mi bajod van vele? Ismerted jól a gyöngéit, és vállaltad. A közös terhekből jóval nagyobb rész nyomja a te válladat, de hát nézz magadra, használtam az öngúny fegyverét, mire való a te csontois vállad? Az asszony -megbántottan nézett vissza: Miért bánsz velem ilyen igazságtalanul? Hát igen, túloztam. Az sem helyes, ha saját magam ellen vagyok elfogult. S nem is segít rajtam. Itt vannak a gyerekeid, folytattam. Két aranyos fiú, nincs velük semmi baj. Látod, ez életednek olyan pozitívuma, amely már önmagában is elég. Micsoda? Hogy ez nagyon sok, de nem minden? Hallgass! Egy jó anyának így nem szabad beszélnie. De még ha Igazad volna is, számolnod kell vele: ez van. Más nincs, tehát ennek kell elégnek lennie. Tedd hát magadévá azt a sztoikus bölcsességet, hogy beéred azzal, amit a sors ad. Ez a boldogság — vagy legyünk szerényebbek —, a kiegyensúlyozott élet kulcsa. Hogy Is mlondja Vörösmarty? Vágy alt ki kevesebbre méri... Felejtsd el, hogy szerettél volna úgy öltözni, úgy élni, mint 9 Az idegen 129