Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

vele szemben, hogy íme, bebizonyosodott a védencéről, mennyire (kiérdemelte az oltalmazó (karóikat! A legkínosabb jelenetemi is vele zajlott le. Mindenütt elmondtam, milyen körülmények között sikkadt el a szerencsétlen levél, feleltem a kérdésekre, mindent jegyzőkönyvbe vettek, is aztán a komor arcok, összeráncolt szemöldökök, elítélő, barátságtalan tekintetek emlékével, a bizonytalanság, rosszat sejtés komisz érzésével távozhattam a kihallgatásokról. A káderes azonban ezen messze túlment. Most is kitüntetett érdeklődésével, és mindenféle, nem a tárgyhoz vágó kérdések kereszttüzébe fogott, s áradt belőle a rosszindulat. Sohasem tudtam megérteni, hogy lehet minden ok nélkül gyűlölni vagy üldözni egy imiásik embert, akihez sem jó, sem rossz értelemben semmi közünk, alig ismerjük. Megérteni inem tudtam ezt a gyűlöletet, de találkozni, sajnos, nemegyszer találkoztam vele az életben. Éppen indulni akartam a munkahelyemre, a gyár jogi képviselője már nem vetett rám ügyet, az exportőrünkkel tárgyalt, amikor a káderes magához intett. — Elvtársnő, ez egy nagyon kellemetlen ügy, szeretnénk már mielőbb túl lenni rajta, de ahhoz a teljes igazságra van szükségünk. — Mit akar tőlem? — néztem egyenesen a szemébe, és elfogott a düh, ímert éreztem, hogyan veszítem iel önuralmamat, s kezdek remegni egész testemben. — A maga érdekeit szolgálja, ha őszintén megmondja, csakugyan az „Elintézett" dossziéban találta-e meg azt a levelet? Egy golyó sem terített volna le jobban, mint ez a váratlan és képtelen kérdés, melynek lehetősége meg sem fordult eddig a fejemben, de a többiek sem gondolhattak rá, hiszen a kihallgatások során egyszer sem került szóba. A hang a torkomon akadt, nyitott szájjal bámultam a káderesre. Rám akarja kenni, hogy tudatosan dugtam el a levelet? Szabotőrt akar csinálni belőlem? Egy pillanat alatt a szörnyű lehetőségek egész sora villant át agyamén. A fegyház már egyáltalán nem tűnt fel agyrémnek. A fejem kóválygott, minden erőmet össze kellett szednem. 126