Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— Hát igen. — Jojónak egy futball-labdát boztam, Gyurikának képeskönyvet meg tűzoltóautót, .olyat, mint az igazi, létrával és fecskendővel. Hallgattam. — A te számodra is van egy kis csomagom, Gigi. — Nekem is van a te számodra egy kis csomagom, Józsi. — Olyan fura vagy. Nem is érdekel? — Dehogynem, Józsi, nagyon kíváncsi vagyok a csomag tartalmára. Egy ilyen csomag nagyon érdekes dolog. 'Meglepetést tartogat. Az ember néha sejti, mi van benne, néha meg nagyon váratlanul éri. Te nem vagy kíváncsi a csomagod tartalmára, Józsi? — Ö — zavartan nevetgélt —, nem tudom, miféle csomag, az érkező szokott ajándékot hozni, de hogy te is csomaggal vársz... Mondd meg hát, Gigi, mi van benne? — A villanyborotvád. Ezzel a villanyborotvával alaposan megvágtam. Arca megrándult. Azonnal elárulta magát. — Tibor mégis a lakásra küldte? — Igen, még pénteken. Hallgatott egy ideig, bizonyára gondolkozott, hogy mászszon ki a csávából. — Majd otthon megmagyarázom, Gigi — mondta csendesen. Mintha a torkomat szorongatta volna egy kéz. — Nekem mindent megmagyarázhatsz, Józsi — hangom lágy volt, engedékeny és lemondó —, éppen azért nem tudom, miért kellett hazudnod a lapon is, meg szóban is. — Nem akartam, hogy nyugtalankodj. — Ezt igazán elérted. Szótlanul (léptünk be a lakásba, én nem tettem fel semmiféle kérdést. Kicsomagoltunk, helyre rakosgattunk mindent. Indultam a fürdőszobába, akkor fogta meg a karom, visszahúzott. — Gyere. Üljünk le. — Csak röviden. Józsi, már késő van. Nekem holnap korán kell kelnem. 112