Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

Leültünk egymással szembe, az asztal két oldalán. Józsi átnyúlt, és az asztalon heverő kezemet a kezébe fogta. Nemi húztam el, de most nem -szerettem a kezét, ezt a formás, erős, férfias kezet. Most azt sem szerettem, hogy szép. Én csúnyának éreztem magam ott az asztal másik oldalán. Csúnyának és gyengének, kiszolgáltatottnak. Fojtott haragom, ellenséges tekintetem még inkább csúfíthat, gondoltam, de azért elszántan néztem szembe vele. Nézd csak a te csúnya feleségedet. Szebbnek láttad valamikor? Most elviselhetetlen? Látod, amellett hogy csúnya, még hazugságod bevallására is kényszerít, számon kér, kínoz. Igen, látszik rajtad, hogy kínlódsz. De hát én is 'kínlódom. És kérlek, ne feledd el, hogy én vagyok az, aki neked kellett. Azt mondtad, pontosan az vagyok. Megváltoztam volna azóta? Milyen szépen nézel a szemembe, egyenesen, meggyőzően, őszintén. Látod, akármi lesz a szavaid mögött, én előre tudom, hogy meggyőzöl. Kezdd hát el, kérliek. Egy pillanatra lehunytam a szemem. — Űgyis el akartam neked mindent mondani. Hiszen -csak te segíthetsz rajtam, Gigi. — Jaj — nyitottam nagyra a szememet —, valami baj van? Valamii baj van? — kérdeztem őszinte ijedtséggel, ugyanakkor érthetetlen megkönnyebbülést éreztem. — Mikor a lapot küldtem neked, még nem tudtam, hogy aznap otthagyom Tiborékat. A faluban véletlenül összetalálkoztam e.gy régi haverommal, akivel együtt katonáskodtunk. Megörültünk egymásnak, a régi emlékek, tudod... kocsival volt. Azon a vidéken van egy (kis szőlője -meg présháza. Néhány barátját várta oda. Addig kapacitált, hogy így meg úgy, tartsak vele, lesz ott szállásom is, elsőrangú bora van, amíg ráálltam. Tiborék azt hitték, hazautazom, nem akartam nekik megmondani az igazságot, gondoltam, rossznéven vennék, hogy otthagyom őket a régi katonapajtásom kedvéért. így azt hoztam fel nekik kifogásul, hogy az öreg ... — No, ezt már értem, Józsi — s enyhültebben hagytam addig visszaut-asítóan összecsukott öklöm a tenyere alatt. — De hát mji az a baj, amin csak én tudok segíteni? 8 Az idegen 113