Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

adja be. Csak ha másodszor kérik. De nem hiszem, hogy erre még sor kerül. őszinte hálát éreztem Farkas iránt. Az életrajzot többé nem kérték. Észrevettem azonban, hogy a keserűség és gyűlölet nyomai sötét foltokként ülepedtek le valahol a lelkem mélyén. Míg én már valahogy megnyugodtam, körülöttem olyan lett az üzem, mint a megbolygatott hangyaboly. 'Ellenőrizhetetlen hírek keltek szárnyra. Emberek szaladgáltak fűhöz-fához, ha űgy érezték, megingott a pozíciójuk. Történtek személyi változások, de őszre már lassan elfeledtük a tavaszi-ínyári izgalmakat. A mi osztályunkon minden maradt a régiben. A többieknek valószínűleg tudomásuk sincs róla, milyen keserves napokat éltem át akkoriban. Nyár végén az üzem kirándulást rendezett. Százhuszonkét ember jelentkezett, ami aránylag meglepően (keviés volt, de sokan a nyaralás fáradalmait pihenték ki, mások meg éppen a szabadságukra készülődtek. Mi a nyári szabadságunkat mindig itthon töltöttük, csak a gyerekek nyaraltak egyszer odahaza a falumban, Annus néninél, most pedig Józsi bátyja vitte el őket. Felesége ugyan nem volt Tibornak, de egy menyecske vezette a háztartását. A férje állítólag a háborúban tűnt el. Ismertük a fiatalasszonyt, egyszer fent járt Tiborral valami hivatalos ügyben. Jóképű, jó járású asszony volt. Józsival együtt úgy véltük, hogy amúgy is megértik egymást Tiborral. A kicsikhez tűláradóan kedves volt, ahogy némely gyermektelen asszony szokott lenni, és rendkívül gavalléros. Akkor mindjárt meg kellett ígérnünk, hogy a gyerekek a nyarat náluk töltik. Négy hétben .meg is egyeztünk. Tibor erősködött, hogy nyugodtan engedhetjük őket, de ezt magunk is láttuk. Ketten voltunk csak, kedvet .kaptunk a kirándulásra. Alig került pénzünkbe, az egészet a szakszervezet fizette. Kényelmes, nagy autóbuszok vittek. Pénteken délután indultunk, és vasárnap estére értünk vissza. Sok emberrel ismerkedtünk össze az úton. Legtöbbet egy megnyerő, fiatal mérnök házaspár társaságában voltunk, akik sose fogytak ki a nótából és a nevetésből. Mindenen tudtak nevetni, s ez a tulajdonképpen csacsi mlódon értelmetlen, de nagyon jóízű nevetés ragadós 103