Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

volt nagyon. Ragadt Józsira, ragadt rám is, meg arra a szomorkás lányra is, aki a könyvelőségben dolgozott. Különösen, mikor Józsi azt mondta neki, hogy ötven százalékkal csinosabb, amikor nevet. A bók hatását 'Józsi is észrevette, mert ugyancsak iparkodott, hogy minél gyakrabban nevetésre bírja a lányt. Ügy vettem észre, nem is kellett magát túlságosan megerőltetnie. Az első éjszakát Szliácson töltöttük, de ágyban belőle csak igen keveset, mert akkor tartottuk az ismerkedési .estet, ami természetesen tánccal volt egybekötve. Mind az öten egymást átkarolva és kört alkotva forogtunk jobbra-balra, szinte féktelenek voltunk jókedvünkben, pedig alig fogyasztottunk alkoholt. Ica valahogy nem elég erősen foghatta a kis retiküljét, mert egyszerre csak hangos csattanással a kör közepére vágódott, kinyílt, és minden kiszóródott belőle. Gurult a 'rúzs, a fésű, a púderdoboz, a kulcs, az igazolvány, a tükör... Volt ok megint a nevetésre. Ahányan voltunk, szedegettük a szétszóródott apróságokat. iKözben egymásnak ütődtünk, s majd orra buktunk, mert a körülöttünk táncolók nekünknekünk jöttek. — Nézd, Ica — emeltem fel a tükröt —, eltörött. Hét évig nem mész férjhez. — Még ráérek — felelte Mona Lisa-mosollyal. — Vannak,, akik azt mondják, hogy hét évig nem lesz boldog, akinek a tükre eltörik. Akkor inkább az első alternatívát választom. Kicsit dölyfösen beszélt, és mintha a szavai mögött lett volna valami rejtett értelem. Bejártuk a Tátrát is. Soha nem jártam még ott azelőtt. Akkor döbbentem rá, hogy milyen szegény is vagyok. Utazni is fogok, tettem fel magamban erősen. Mindent megnézek, amit csak lehet. Fáradtan, de a sok kedves élménytől felvillanyozva értünk haza. A postaszekrényben Jojótól várt egy lap, amit Gyurika is aláírt dülöngő, első osztályos betűivel. A mérnök házaspárral, Hillékkel és Icával való összemelegedésünknek folytatása is volt, mert kölcsönösen erős ígéreteket tettünk a további barátkozásra. Első ízben az 104