Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

a szláv tengerben is meg tudták őrizni és a két nemzet között a híd szerepét töltötték és töltik be. A szórványmagyarok elköltöztetése azonkívül a magyar nemzeti vagyon szempontjából is hátrányos dolog lenne. A szórványok lakói ugyanis javarészt anyagilag független városi polgárok, értelmiségiek és falusi középbirtokosok. Ha csak a városi elem ingatlan vagyonát és a középbirtokosoknak a földbirtokreform szerint meghagyandó 50 hektárjait vesszük figyelembe, úgy is több száz milliós vagyonról van szó. Ennek itthagyása nagy veszteség lenne. Azt is nehéz elképzelni, mit kezdjen majd Magyarországon ez a kb. 60 000 lélekre becsülhető, kereskedőkből, iparosokból, orvosokból, mérnökökből, gazdákból álló réteg? Sőt félő, hogy Csehszlovákia kapva kap az ajánlaton, mert ez előnyös üzlet volna számára. Vagyonos embereket bizonytalan kártalanítási igénnyel exportálni és szegényeket importálni a helyükre. Nem szabadna továbbá akceptálni, hogy a szlovák népbíróságok által elítélt magyarok, mintegy büntetésként, kiköltöztethetők legyenek. Ennek elfogadása esetén ugyanis valószínű, hogy a népbírósági gyakorlat igazságtalan túlzással, értékes elemeket ítélne el, részben az eltávolítás, másrészt vagyonjogi szempontok miatt is, Roppant fontos volna, ha a népbírósági ítéletek alapján vagyonelkobzásra ítélt magyarok vagyonát a magyar jóvátételbe tudnák be. így talán megszűnnének a vagyoni indokból indított politikai perek. Ami azt illeti, hogy vagyonából mit vihessen magával az átköltöző család, magyar szempontból kétségtelenül fontos, hogy ez a keret minél nagyobb legyen. A szlovákiai magyarság átlagosan lényegesen vagyonosabb a magyarországi szlovákságnál. Ha kényszerűségből már most sor kerülne bizonyos fokú átköltöztetésre, elengedhetetlen volna, hogy mindenki 8 havi élelmiszert vihessen magával, és hogy az önálló gazdáknak és iparosoknak bizonyos fokú gazdasági felszerelés elvitelét is engedélyezzék. (A németek Lengyelországból két lovat, két tehenet és két sertést vihettek magukkal.) A szlovákiai magyarok sorsát illető másik vélemény így foglalható össze: Kétségtelen, hogy a szlovákiai magyarság egészet alkot, a szórványok és a tömb együtt képez csak élő organizmust. A nyitrai, szepesi, sárosi, zempléni magyar szórványok, a kassai, pozsonyi magyarok, a bányavárosok és határ menti kisvárosok a Csallóköz és a Kisalföld tömbmagyarsága nélkül nehezen tudnak lélegezni. Azonkívül Szlovákia is egység, akár Erdély. Egység magyar történelmi, irodalmi, szellemi, gazdasági szempontból, melyet kettéválasztani a szórványok kitelepítése által, nagy veszteséget jelent. A mai helyzet azonban olyan súlyos, annyira nyomasztó és kilátástalan, hogy elsősorban a tömbmagyarság megmentése a fontos. A túlnyomó többség érdekében tehát - ha lehet - meg kell hozni minden áldozatot. Ha a tömbmagyarság létét akármilyen keretben és formák között valamiként biztosítani lehetne, feltétlenül fel lehet áldozni érte a magyar szórványokat. A szlovákiai magyarság kérdése nem a demokratikus és antifasiszta magatartás ügye, hanem egyszerűen egy soha vissza nem térő alkalom a csehek és szlovákok számára, hogy országuk területét 97