Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

Szlovákia északi részébe, esetleg részben Cseh- és Morvaországba, és ott a nagy szláv tengerben éljenek úgy, ahogy akarnak és tudnak. A mai helyükön azonban nem maradhatnak, mert [az] kontinuitást jelentene Magyarországgal, és éppen ezt a kontinuitást akarja a csehszlovák politika szétszakítani. Ez kétféleképpen lehetséges. Vagy kivétel nélkül Magyarországba költöznek a magyarok és a helyükre az állam szempontjából megbízható szlovákok és csehek kerülnek, vagy pedig szétszórják a magyarokat az ország különböző részeibe, ahol mint tömb, nem lehetnek ártalmasak." A beszélgetés október közepén folyt le. Djuracka megjegyezte még, hogy legfrissebb információi szerint a magyar kormány az egy tömbben élő szlovákokat igyekszik szétszórni az országban, ami ellen Prága tiltakozni fog, vagy pedig hasonló intézkedésekkel válaszol. A pozsonyi Čas november 15-i számából tudtuk meg végérvényesen, hogy ez a válasz meg is történt, mert a pozsonyi Kitelepítési Hivatal utasítására 12 000 magyart szállítottak Cseh- és Morvaországba. A magyarkérdés november hó közepe táján tehát odáig jutott, hogy kezdetét vette komoly formában a belső kolonizáció, mely a mai jelek szerint a közeljövőben igen kiterjedté válhat. 4 A CSEH SAJTÓ ÁLLÁSPONTJA A cseh sajtó egyre tárgyilagosabban, a szlovák sajtó viszont egyre idegesebb hangon foglalkozik a magyar lakosság sorsával. Jellemzésként néhány sajtóhangot iktatunk ide. Az egyik a Szlovák Nemzeti Tanács hivatalos lapjában, a Národná obrodában jelent meg november 14-én a Legnagyobb probléma címen: „Ha összehasonlítjuk a cseh sajtó magatartását a németkérdésben és a szlovák sajtó írásmodorát a magyarkérdésben, le kell szögezni, hogy nálunk a magyarkérdés körül halotti csend uralkodik: Az ügy annál veszélyesebb, mert legnagyobb problémánkról van szó, amelynek megoldása korántsem tart ott, ahol a németek kitelepítésének ügye. A németkérdés nemzetközileg és belpolitikailag már egyaránt megoldottnak tekinthető, magyarjaink kérdése viszont egyáltalában nem tisztázott, pedig amit ma elhanyagolunk, nehezen lesz behozható a jövőben. A köztársaság elnöke Besztercebányán kijelentette, hogy a magyar ügy megoldásának mikéntje sokban attól is függ, hogy milyen intenzitással követeljük azt mi, szlovákok. Ez éppúgy, mint a németek kitelepítésének ügye, csehszlovák állami probléma, noha bennünket, szlovákokat érint elsősorban. A kezdeményezésnek tehát tőlünk kell kiindulnia. Rendszeresen és következetesen ostromolnunk kell a kormányt és a külügyminisztert, hogy a kérdés nemzetközi elintézését kisürgessék. Tudjuk, hogy magyar részről kézzel-lábbal tiltakoznak a kitelepítés ellen és hallani sem akarnak érveinkről. Nekünk azonban olyan eszközök állnak rendelkezésünkre, melyekkel meg tudjuk győz93