Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

lők között az országot a volt munkáspártok több magyar vezető embere hagyta el, a legtöbben olyanok, akik az elmúlt hat esztendő alatt demokratikus meggyőződésükért több ízben börtönbüntetést szenvedtek itt, vagy a reakciós Magyarországon. A deportáltak számát immár több ezerre lehet becsülni. B) Internálás. A szlovákiai magyarok sorsalakulásának másik formája. Míg a városokból való kitelepítés egyaránt sújtotta a demokrata, szocialista, nem fasiszta, vagy politikailag semleges elemeket, a büntetőtáborban vagy politikai internálótáborban való elhelyezésnél a hatóságok elvileg tekintettel vannak a politikai priuszokra. Általában és elvileg tehát a volt magyar jobboldali pártok és alakulatok tagjaira vagy vezetőire vonatkoznék ez az intézkedés. A gyakorlatban, sajnos, azt látjuk, hogy ehelyett vagy emellett internálótáborba kerülnek nem kis számmal olyanok is, akiknek az a vétkük, hogy magyar közéleti szerepet viseltek, vagy magyar kulturális munkát fejtettek ki, avagy egyszerűen a hatóság szemében „túlságosan" magyarok voltak. Az internálás így szintén széles, önkényes és kiszámíthatatlan alapon megy végbe. Gyakran egy lakóház, lakás vagy berendezés eltulajdonítása az internálás igazi oka. Mivel az exponált nyilaskeresztesek, fasiszták jelentős része eltávozott, elsősorban a „kisnyilasokat" fogdossák össze, vagy olyan kisembereket, akik néha csupán a községi életben töltöttek be jelentéktelen szerepet, olyan értelmiségiekkel, papokkal, tanítókkal, hivatalnokokkal egyetemben, akik minden jobboldaliságtól, minden politikától mentesen, csupán kulturális működést fejtettek ki. A szlovákiai helyzetre jellemző, hogy az itt ismert szélsőjobboldali leaderek egyike sincs internálva, de sokszor ott van a teljesen ártatlan magyar kisember, ott az olyan középosztályú ember, aki szigorúan távol tartotta magát minden politizálástól, ott a demokrata múltú értelmiségi és a munkássportegylet voít tisztviselője. E széles alap folyamányaképpen az e táborokba önkényesen vagy indokolatlanul bekerült emberek egyfajta erkölcsi védelmet nyújtanak azoknak, akik a méltányos és igazságos büntetést megérdemelnék. A szlovákiai magyar közélet nem egy demokratikus gondolkozású és „csehszlovák" múltú embere szenvedett el több hónapi internálást. Az idevágó gyakorlatra jellemző, hogy Csehországban az angol-amerikai fogságból hazabocsátott magyar katonák ezreit internálták pusztán nemzetiségük miatt. Az internálótáborok ellátása és higiéniája siralmas. Az internáltak például a Pozsony környékén levő egykori patrongyári táborban újságpapiroson alszanak - nők, férfiak, gyermekek vegyesen -, ellátásuk a legszörnyűbb emlékű német koncentrációs táborok táplálkozási színvonalát is versenyre hívja. A nyári bélgyíkjárvány alatt több száz internált csupán egy illemhelyet használhatott. A deportáltak orvosi gondozásának hiányairól több tragikus eset tanúskodik. Számítani kell arra, hogy az őszi hónapok folyamán a halálozás aránya jelentősen nőni fog. A patrongyári tábor halottjait egy éjjel alatt felismerhetetlenségig összerágják a tábor patkányai. A halottakat lepedőben temetik. Anyanyelvi lelkigondozásban sem a kontináltak, sem az internáltak nem részesülhetnek. 81