Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

C) Megszűnő kereset, megvont nyugdíj, hiányos vagyonbiztonság. Azokat a magyarokat, akik megmenekültek a deportálás és internálás megpróbáltatásai elől, sokféle kemény, elviselhetetlennek látszó próba elé állítják a rájuk vonatkozó globális intézkedések és rendeletek. A legsúlyosabb problémát a létfenntartás okozza, melynek forrásai szinte válogatás nélkül bedugultak számukra. Az állami és köztisztviselők közül magyar nemzetiségű csak ritka kivételképpen maradhatott helyén. (Egyéni igazolás nélkül, kollektíven bocsátották el őket, kártérítés és nyugdíjigény nélkül.) Az állam és a község példáját a legtöbb esetben követték a magáncégek és munkaadók is. A nyugdíjakat - tekintet nélkül az igénylők politikai múltjára és magatarására - azonnali hatállyal, 1945. május l-jén megvonták a magyaroktól. Rendeletileg kimondották a magyar iparengedélyek megvonását a magyar nemzeti ségűektől. A helyzet itt az, hogy a kereskedő és iparos addig van a helyén, míg nincs ki igényelje a boltját vagy iparát. A magyar iparosok és kereskedők helyzete azóta igen súlyos, amióta a gyorsított eltulajdonítás megkönnyítésére ki nem mondták, hogy csehek és szlovákok szakképzettség, illetve koncesszió nélkül is igényelhetnek magyar kereskedéseket és ipari műhelyeket. A szabad szellemi pályák hivatástestületei között kötötték csupán egyéni igazoláshoz a további munkalehetőség megadását, illetve megvonását a kollektív ítélet helyett. A magyar orvosokra, ügyvédekre stb. csupán az a lehetőség vár, hogy a szabad település jogát fogják megvonni tőlük és munkahelyüket hatóságilag jelölik ki. A magyarok tehát ez idő szerint - hacsak nem okvetlenül nélkülözhetetlenek valamely szakmában - főleg mint őstermelők élhetnek, hiszen más kereseti lehetőségtől szinte hermetikusan elzárják őket. A parasztság pedig teljes mértékben ki van szolgáltatva a községe vagy járása területén működő katonai, illetve közbiztonsági szervek önkényének. Vannak területek, ahol a vagyonbiztonság sértetlennek látszik. Másutt viszont kóbor partizánok, katonák, csendőrök és pénzügyőrök önkényes ürügygyei fosztogatják a parasztudvarokat és az állatállományt. Az őstermelőkre kivetett terményadó, az elmúlt esztendő termelési feltételeit figyelembe véve, elviselhetetlenül magas, úgyhogy problematikussá teszi az őstermelők önellátását. Az állatállomány megsarcolása a tervszerű állatgazdálkodás következményeinek teljes háttérbeszorításával folyik sok helyütt. A kitelepítési propaganda még jobban hozzájárul a munkakedv általános hanyatlásához. A földbirtokok kisajátításánál nincsenek figyelemmel a hatóságok arra, hogy milyen viselkedést tanúsított az illető földbirtokos a felkelés idején, a kitelepítendők és a politikailag nem kívánatos elemek összeírásánál a vagyon a döntő kritérium. Az idevágó intézkedések úgy összegezhetők, hogy rajtuk keresztül a magyarság állományának rendkívüli méretű csökkentését kívánják elérni az áttelepítésektől függetlenül. A keresetnélküliség és a fokozódó pauperizáció nyomása elől nagy tömegek keresik majd a nemzetiség megváltoztatásának különféle legális és illegális módozatait. D) Az állampolgárság megvonása és a vagyonelkobzás. Beneš köztársasági elnök82