Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

Mindezek figyelembevételével érthető, ha a magyarokat az új köztársaságnak velük szemben megütött tenoija váratlanul érte. Míg a kormány keleten működött,

3 e gesztiókat német propagandának véltük. Sajnos, később a tapasztalatok másra tanítottak. A magyar nemzetiségű csehszlovákiai lakosok sorsa 1945 áprilisától így alakult ki: A) Deportálás. A magyaroknak az ország határán bévül végrehajtott diszlokálása a front átvonulása után a városokban mindenütt megkezdődött és még ma sem ért teljesen véget. Annak ellenére, hogy az idevágó nyilatkozatok esetenkénti elbírálást ígértek és hangsúlyozták, hogy csak az anyaországi és fasiszta, illetve nyilas magyarok kitelepítéséről van szó, Pozsonyból, Kassából és a szlovákiai magyar városokból minden előzetes rostálás, válogatás, elbírálás vagy igazolás nélkül 30-50 kilós csomagokkal hajtották ki otthonaikból a magyar nemzetiségű polgárokat, múltjukra, magatartásukra, politikai pártállásukra való tekintet nélkül. A deportálandókkal előzetesen végzést írattak alá, mely szerint mint „ismert magyar fasisztáknak", el kell hagyniuk községük területét. A deportálás mikéntjére jellemző, hogy lakásuktól és vagyonuktól megfosztottak olyan polgárokat is, akiknek hozzátartozóit fasiszta terroristák hurcolták el, avagy olyanokat, akik a szlovák fasiszta rendszerben demokratikus viselkedésükért állásvesztést vagy börtönbüntetést szenvedetek. A deportáltakról csupán nemzetiségi adatukat kérik számon, okmányaikat megsemmisítik és gyalogmenetben indítják őket a kontináló táborok felé. Több ízben deportáltak embereket úgy, hogy az utcáról, ahol elfogták őket, haza sem mehettek. Ezek ma is nyári öltözetben tartózkodnak internálási helyükön. A deportáltak lakásait kirablás után lepecsételik, majd a még bennük lévő vagyontárgyakkal együtt másoknak utalják ki. A deportáltakat a határ menti falvakban helyezi el, itt csak öreg házakban lakhatnak, villanyvilágítást nem használhatnak és bevásárolni tilos. A deportáltak vagyonuktól megfosztva, polgári hivatásukat megszakítva, állásukat és kereseti lehetőségeiket elveszítve, a szibériai száműzöttekhez hasonló, vagy sokszor annál alacsonyabb szinten tengetik életüket a kényszermunka igájában, olyan tömegellátás mellet, mely jóval szegényesebb a hadifoglyok általánosan ismert közép-európai ellátásánál. (Cukor nélküli kávépótlék, naponta egyszer leves és egy kisadag kenyér a táplálkozás.) A deportáltak munkabért nem kapnak, munkát nem vállalhatnak és a városokba nem járhatnak be. A tömeges deportálás Szlovákia városai közül főleg Pozsony, Kassa, Léva és Losonc jellegét néhány hónap óta teljesen megváltoztatta. Magyar őslakosok számára azóta a városokban való tartózkodás engedélyhez kötött, melyet rosszindulatú hivatali apparátus ad ki személyesen, változó készséggel, sokszor csak a korrupció igénybevételével. A deportálás folyamata elől főleg Pozsonyból és Kassáról több száz család menekült át illegálisan magyar területre, ingóságainak elszállítható töredékeivel, bútorát és ingatlanait otthagyva. A magyar nemzetiségűek szabad költözködését ugyanis a hatóságok ugyanakkor országszerte megszüntették. A szlovákiai helyzetre mi sem jellemzőbb annál, hogy az üldöztetések elől önként menekü80