Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

zet és a presbitérium tevékenységét. Éppen emiatt nevezte ki nemrég Ján TomašuFa, aki ma a Szlovákiai Kálvinisták Szervező Bizottságának elnöke, Szabó Bélát - pozsonyi székhellyel - komáromi esperessé. Megjegyezzük még, hogy Szabó Béla káplánja, Ján VasiF már elvégezte tanulmányait az evangélikus teológiai egyetemen Pozsonyban. De hivatkozhatunk itt az olyan pozsonyi szlovák evangélikusokra, név szerint dr. Osuský püspökre, dr. Adamiš esperesre és dr. L. Jurkovič lelkészre, akik évek óta személyesen is jól ismerik tevékenységünket, s tudják, hogy a kálvinista magyarok mindig is lojális állampolgárok és hű protestánsok voltak, akik már erkölcsi megfontolásból is visszautasították a fasizmus legcsekélyebb lehetőségét. Amikor Osuský püspök urat a fasiszták bebörtönözték, a magyar kálvinisták meglátogatták őt börtönében és imádkoztak érte. Mindig is arra törekedtünk, hogy Pozsonyban példásan együttműködjünk valamennyi evangélikussal, de semmilyen körülmények között ne működjünk együtt a németekkel, akik - akár mint evangélikusok is - megfeledkeztek az Evangéliumról. Éppen a fentiekben a valóságnak megfelelően felsoroltak miatt kérjük tisztelettel, hogy a pozsonyi magyar református gyülekezet továbbra is megtarthassa magyar nyelvű istentiszteleteit. A protestantizmus történetileg igazolt alapelve Isten igéjének a nemzeti nyelven való hirdetése. Ezt az alapelvet, miként az ebben az emlékiratban is szerepel, éppen a magyar kálvinisták kívánták megőrizni és meg is őrizték a fasizmus hat éve alatt dúló szellemi és erkölcsi terror legnehezebb időszakában is. Amit tettek, önzetlenül tették, nem gondolva arra, hogy mindebből hasznot húzzanak, s nem gondoltak a reciprocitásra sem, éppen ezért minden erkölcsi joguk megvan arra, hogy most az anyanyelvükön gyakorolt istentiszteletek lehetőségét kérjék maguknak, mivel hogy helytállásuknak nem sok párja akad. Kérésünket bátorkodunk megismételni és tisztelettel ajánljuk magunkat Pozsonyban, 1945. augusztus 22-én 70